Az üstökösök pályája gyakran veszélyes közelségbe sodorja őket a Naphoz, és ilyenkor a hőterhelés végzetes következményekkel járhat. A C/2025 K1 (ATLAS) története is ezt a klasszikus forgatókönyvet követte, amely sok tekintetben az Ikarosz-mítoszt idézi: túl közel repült a Naphoz, és megsemmisült. Az objektumot 2025 májusában fedezte fel az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) égboltfelmérő program.
Az üstökös még 2025. október 8-án érte el napközelségét, amikor mintegy 50 millió kilométerre haladt el csillagunktól. Ez csillagászati léptékkel rendkívül közeli találkozásnak számít, ezért sokan kételkedtek abban, hogy túléli az eseményt. Az ilyen égitestek ilyenkor gyakran jelentősen kifényesednek, mivel a felmelegedő jég szublimál, és gáz- valamint porfelhő szabadul fel körülöttük. A K1 azonban meglepő módon épségben bukkant elő a Nap túloldaláról.
A valódi dráma csak később, november elején kezdődött, amikor az üstökös magja repedezni és szétesni kezdett. A szélsőséges hő hatására intenzív gáz- és porkitörések gyengítették az égitest szerkezetét, miközben a Nap gravitációs ereje csak tovább fokozta a feszültséget. Ez a kettős hatás végül darabokra szaggatta a magot. A Hawaiin található Gemini Obszervatórium egyik teleszkópja pontosan ebben a pillanatban készített nagy felbontású felvételeket, többek között ezt:
Az ilyen részletes dokumentáció ritka, mert a Nap közelsége és vakító fénye általában megnehezíti a megfigyeléseket. A C/2025 K1 azonban éppen ideális helyzetben vált láthatóvá a földi műszerek számára, így a csillagászok kivételes bepillantást nyerhettek egy üstökös pusztulásának folyamatába.
Az esemény nemcsak látványos, hanem tudományos szempontból is értékes, hiszen segít megérteni, miként reagálnak ezek a laza szerkezetű, jégből és porból álló égitestek a Nap extrém környezetére.
(Forrás: LiveScience, fotó: NSF NOIRLab)
Ez is érdekelhet:
