Ahogy felnőtt egy generáció, akik gyerekként a fakockák után a C64-et vagy az Atarit is nyúzhatták, velük együtt felnőtt az igény, hogy újra gyereknek érezzék magukat. És ahogy a szüleink a Tabánban vannak, amint bekapcsolják a Sláger rádiót (akárhogy is hívják most), úgy mi is újra taknyos általános iskolások vagyunk, ha benyomjuk a NES vagy SNES Classicot - amire kölyökként karácsonyig kellett volna várnunk, most viszont csak beszaladunk egy boltba, hazarohanunk vele, és nincs a háztartásban senki, aki azt mondaná este tízkor, hogy most már elég lesz, irány lefeküdni.

A kilencvenes években San Franciscóban alapított Internet Archive igazi multimédia kincsesbánya: ingyenesen tesz hozzáférhetővé rengeteg mindent a weboldalaktól a filmekig, zenékig - nekünk még rémlik az iWiW meg az internetto, de a gyerekeinknek majd ez fog kelleni ahhoz, hogy megmutassuk, hol égettük el az időnket, amikor még nem volt Facebook. Nekik köszönhető, hogy most újabb 2500 játékkal időutazhatunk egyedül vagy csoportosan, ráadásul a böngészőben, külön hardver nélkül - ami persze emuláció, vagyis hol túl gyors, hol túl lassú, hol nem élvezhető, de hát nem is ez a cél.

Elég megnyitni az archívumot, és már lepereg az életünk, de ha nem is az, a következő pár hónapunk biztosan: csak az első képernyőn ott a Wolfenstein 3D (amit kizárólag az LMI kombináció folyamatos nyomkodásával tudtam végigtolni), a Sim City (amiben percek alatt tudtam tönkretenni egy várost), meg a Prince of Persia (ami egy bolhapiacon vásárolt GameBoy cartridge képében lépett be az életembe, és hagyott ott örök nyomot). És igen, ott csillog a listában minden számtech terem ékköve, a Stunts. A Leisure Suit Larry. A Scorched Earth. Jaj, de nehéz abbahagyni.

A Nintendo és a Sega pártízezer forintot kér azért, hogy a polcunkon mutogassuk, hogy mit csináltunk gyerekként. Az Internet Archive dropja ingyen ad értelmet annak a böngészőnek, amiben ennél csak unalmasabb dolgokat lehet csinálni.