A főszereplő azonban nem egy dezertáló kapitány, hanem Valerij Szablin politikai tiszt volt, aki szerint a szovjet rendszer elárulta a marxizmust. Terve egyszerre volt naiv és merész: elfoglalni a modern Krivak I-osztályú fregattot, Leningrádig hajózni, az addigra múzeumhajóként funkcionáló Aurora mellé állni, és innen meghirdetni az „igazi” forradalmat.

A kapitányt bezárták, a vonakodó tiszteket lefegyverezték, a hajó pedig éjjel kihajózott Rigából, teljes rádiócsendben.

Néhány matróz azonban megszökött, riasztotta a hatóságokat, és Moszkvában azonnal úgy értelmezték, hogy a hajó Nyugatra akar szökni.

Beindult a pánik.

Járőrhajók, Il–38-as tengeri felderítők, Tu–16-os bombázók és Jak–28-as vadászbombázók vadásztak a Storozsevojra; utóbbiak 460 méteres magasságból először egy szovjet teherszállítót, majd tévedésből egy másik szovjet fregattot bombáztak. A Tu–16-osok egyikén valószínűleg nukleáris robbanófejű K–10-es hajóellenes rakéta is volt, és parancsot kaptak a kilövésre.

Az egyik bombázóparancsnoknak esélye lett volna kilőni a hajót, de ő „radarhibára” hivatkozva visszalépett – nem tudni, hogy ez tényleges hiba volt, vagy csak nem akart végezni saját honfitársaival.

Idővel azért a vadászat eredménnyel zárult: a hajót elfogták, Szablint lábon lőtték, és őrizetbe került.

Őt 1976-ban kivégezték, társai többségét viszont szabadon engedték.

Így lett egy idealista tiszt kudarcos lázadása a „Vörös Október” múzsája, valamint a történelem kis híján nukleáris lábjegyzete.

(Forrás: TWZ, kép: Az Egyesült Államok haditengerészetének felvétele egy szovjet Krivak I-osztályú fregattról, úton, valamikor az 1980-as évek közepén. A képen a Poryvistyy látható, de a Sztorozsevoj is hasonló volt. U.S. Navy / PH3 C. Whorton)