A 3I/ATLAS nagyon szokatlan kibocsátására derült fény - csak egyszer láttak ennél extrábbat a kutatók
A 3I/ATLAS vizsgálata közben az üstökös újabb különös jellemzőjét tárták fel a kutatók: metanolt és hidrogén-cianidot találtak a csillagközi objektum közelében az elemzések során. A vizsgálatokat az ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) felvételei alapján végezték el, amelyeket augusztus 28-án, szeptember 12-én, 15-én, 18-án, 22-én és október 1-jén készítettek el, vagyis abban az időszakban, amikor az ATLAS még nem érte el pályájának Naphoz legközelebbi pontját, a perihéliumot.
A kutatás - amiről Kiss László csillagász is beszámolt közösségi média posztjában - felfedte, hogy a hidrogén-cianid (HCN) az üstökösnek a Nap felé forduló részén kisebb mértékben található, míg a metanol (CH3OH) főként a Nap felőli oldalon termelődött, vagyis itt detektálták a nagyobb mértékű kibocsátást. Ami igazán rendhagyó a metanoltartalommal, illetve kibocsátással kapcsolatban, hogy a vegyület szintje jelentősen megugrott augusztustól októberig és október folyamán. A tanulmány szerint a korábban rádióhullám tartományban vizsgált üstökösökhöz képest a 3I/ATLAS szeptemberben mért metanol és hidrogén-cianid értékei a legjelentősebbek között vannak, csak a C/2016 R2 üstökös előzte meg. A C/2016 R2 azonban maga is nagyon különös objektumnak számított: bár a Naprendszerben született, de szokatlanul komplex csóvája, magas nitrogéntartalma, és alacsony víztartalma eltérővé tette a többi üstököstől.
“Megállapítottuk, hogy a HCN és a CH₃OH eltérő kiáramlási kinematikát mutattak, ami összefügghet egy heterogén maggal vagy projekciós hatásokkal.
99%-os megbízhatósággal a HCN-termelés nem volt megkülönböztethető a közvetlen magból történő szublimációtól, míg a CH₃OH esetében egy, a magtól Lp > 258 km-re található kómaforrás is hozzájárulhatott; ugyanakkor a CH₃OH kizárólag közvetlen magból való felszabadulása sem zárható ki teljesen.” - összegzik a kutatók a tanulmányban - “A CH₃OH/HCN arányai a valaha üstökösben megfigyelt legmagasabbak közé tartoznak. A perihélium közelében, valamint a perihélium utáni időszakban - amikor nő az üstökös szögtávolsága a Naptól - végzett további megfigyelési kampányok kétségtelenül újabb információkkal szolgálnak majd erről a másik csillagtól érkezett látogatóról.”
(Fotó: NASA/Goddard/SwRI/JHU-APL)
