Ut-napistim, a „babilóniai Noé” története az ókori irodalom egyik legismertebb darabjának, a Gilgames-eposznak az egyik része. A sztori az eposz 11. tábláján olvasható, amit George Smith talált meg 1872-ben, ma pedig a British Museum-ban tekinthető meg.

Az eposz szerint Éa istenség (a sumer Enki) utasította arra Ut-napistimet, hogy építse meg a bárkát, és végülis ennek köszönhető az emberek és a szárazföldi állatok megmenekülése. Worthington szerint azonban értelmezés kérdése az egész dolog. A bibliai Istennel ellentétben Éa ugyanis nem feltétlen fenyegette Ut-napistimet a vízözönnel, hanem egy első pillantásra jóval pozitívabb üzenettel vette rá a dologra.

Éa átverését kilenc sor tartalmazza a szövegben, amely Worthington szerint egy nyelvi trükk. Lényegében az Éa által kimondott üzenet olyan hangokból áll, amit akár kétféle módon is lehet értelmezni. A tudós az angol „icecream” (fagylalt) és „I scream” (sikítok) példákat hozta fel. Ebben a két esetben kiejtve ugyanazt halljuk, de két radikálisan eltérő jelentéssel van dolgunk.

Tehát Éa üzenete érthető ígéretként, de akár fenyegetésként is, hiszen két dolgot is jelenthet: vagy bőséges eleséget vagy figyelmeztetést az özönvízről.

Ut-napistim pedig az előbbi, optimistább jelentés mellett teszi le a voksát, és ezért kezd bele a bárkaépítésbe. A kutató szerint pedig ez a legelső ismert példa az információ és a nyelv manipulálására, amit ma széleskörűen ismerünk elsősorban a közösségi médiából.

Persze mondhatnánk, hogy Éa ezt az eszközt legalább jó célra használta fel (amennyiben fajunk megmentését annak tartjuk), ám Worthington szerint ez ügyben sem eszik olyan forrón a kását. Éa ugyanis istentársaihoz hasonlóan azért lehetett életben, mert az emberek áldozatokat mutattak be neki – így táplálták, vagyis Éa a fake news-használók táborának későbbi tagjaihoz hasonlóan nagyon is a saját, jól felfogott érdekét tartotta szem előtt. Csak ez éppen egybeesett a miénkkel.

(Kép: wikipedia, forrás: thevintagenews, newsweek)