A NASA OSIRIS-REx küldetése 2023-ban 121 gramm anyagot hozott vissza a Bennu aszteroidáról, ezzel az Apollo-küldetések óta a legnagyobb földönkívüli mintát juttatva bolygónkra. A kezdeti elemzések alapján már sejthetővé vált, hogy a Bennu egy vízben gazdag égitestből származik, ám a legújabb vizsgálatok ennél is többet árulnak el: az élethez szükséges alapvető feltételek már a Naprendszer korai időszakában is nagy mértékben rendelkezésre állhattak. Minderről az IFLScience számolt be.

Két friss tanulmány szerint a Bennu mintái több ezer szerves vegyületet tartalmaznak, köztük a földi élethez – konkrétan a fehérjeszintézishez – nélkülözhetetlen 20 aminosavból 14-et. Talán még ennél is érdekesebb, hogy ezek mellett 19 olyan nem-proteinogén (vagyis nem fehérjeképző) aminosavat is azonosítottak, amelyek egy része az ismert földi biológiában nem fordul elő. A mintában ezenkívül megtalálható mind az öt nukleobázis – adenin, guanin, citozin, timin (a DNS építőelemei) és uracil (az RNS egyik alapköve). Habár ezek valóban lenyűgöző eredmények, a tudósok hangsúlyozzák, hogy önmagukban még nem bizonyítják az élet jelenlétét a Bennun:

„A Bennu számos olyan előanyagot tartalmaz, amelyek az élet építőköveiként szolgálhatnak. Nem találtunk arra utaló jeleket, hogy valaha élet létezett volna rajta, viszont a felfedezések azt mutatják, hogy az élet kialakulásához szükséges feltételek széles körben elterjedtek lehettek a Naprendszer korai korszakában”

– mondta Nicky Fox, a NASA Tudományos Missziói Igazgatóságának munkatársa.

Az elemzések nitrogénben és ammóniában gazdag vegyületeket is feltártak, ami arra utal, hogy az az égitest, amelyből a Bennu származik, távolabb alakulhatott ki a Naptól, egy olyan régióban, ahol az illékony anyagok stabilan megmaradhattak. A ma már Föld-közeli objektumnak számító Bennu így valószínűleg a Naprendszer hidegebb, külső övezeteiből sodródott jelenlegi pályájára. A kutatók számára meglepő eredmény volt az is, hogy a Bennu mintájában a bal- és jobbkezes aminosavak aránya kiegyensúlyozott. Ez talán furcsán hangzik, de a jobb- és balkezesség a kémiában a kiralitást jelenti – ahogy Markó László összefoglalja:

A kiralitás azt jelenti, hogy egy tárgy vagy molekula saját tükörképével nem hozható fedésbe – hasonlóan ahhoz, ahogyan a jobb és bal kezünk sem illeszkedik tökéletesen egymásra. Ezt a jelenséget a molekulák világában is megfigyelhetjük, például az aminosavaknál és a cukroknál, amelyeknek két olyan változata létezik, amelyek egymás tükörképei, de nem azonosak. Ez a térbeli elrendeződés kulcsfontosságú szerepet játszik a biológiai folyamatokban.

A földi élet kizárólag balkezes aminosavakra épül, és a meteoritok eddigi vizsgálatai során is inkább ezek dominanciáját figyelték meg. A Bennu mintájában azonban ennél jóval egyenletesebb eloszlás figyelhető meg a kétféle aminosav között, ami új kérdéseket vet fel az aminosavak korai kialakulásáról és a biológiai aszimmetria eredetéről.

Sőt, a Bennu mintái olyan ásványokat is tartalmaznak, amelyeket korábban még soha nem azonosítottak meteoritokban. Ez alapjaiban változtathatja meg a Naprendszer korai kémiájáról alkotott ismereteinket.

„A mintákban megőrződött molekulák és ásványok sokfélesége egyedülálló, és jelentősen eltér a korábban vizsgált földönkívüli anyagoktól”

– magyarázta Sara Russell professzor, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója.

A Bennu egy széntartalmú aszteroida, amely egy vízben gazdag szülőégitest maradványaiból alakult ki. Hogy mi történhetett az eredeti objektummal, az még mindig rejtély, de a mintákban talált sóoldat – vagyis sóval telített víz – arra utal, hogy az objektum környezetében komplex kémiai reakciók mehettek végbe. Ugyanakkor, bár létfontosságú elemeket, például foszfort is tartalmaz, az élet valószínűleg nem alakult ki rajta. Ahogy Russell professzor fogalmazott:

„Ezek a feltételek rávilágítanak arra, milyen egyedülállóan összetett a földi bioszféra.”

A Naprendszer korai időszakából származó minták, mint amilyeneket a Bennun is találtak, értékes és izgalmas betekintést kínálnak a bolygók kialakulásának folyamataiba.

„Ez a rendkívüli kutatás, amely mikroszkopikus léptékben zajlik, segít megérteni, hogyan alakultak ki a bolygók makroszinten”

– tette hozzá Tim McCoy, a Smithsonian Múzeum meteoritkurátora.

(Kép: Hamis színezésű kép a mintában jelen lévő nátrium-karbonátról (lilával jelölve), forrás: Rob Wardell / Tim McCoy / Smithsonian Institution; színezés: Heather Roper / University of Arizona)