A belfasti Harland and Wolff vállalat általa épített, tragikus sorsú Titanic 1912-es elsüllyedése után két évvel bocsátotta először vízre a Britannicot. Bár eredetileg a Titanichoz sokmindenben hasonló gőzös is luxushajónak készült, az első világháborúban végül úszó kórházzá alakították. Akkor is sebesült katonákat szállított, amikor 1916-ban aknára futott, és elsüllyedt. Roncsa mindössze 100 méteres mélységben nyugszik a görög Kea sziget partjainak közelében, és tavaly óta bárki által megtekinthető.

A Britannic, teljes nevén Her Majesty’s Hospital Ship Britannic (Őfelsége kórházhajója, a Britannic) vagy rövidítve HMHS Britannic, az Olympic és a Titanic testvérhajója volt. Mindhárom hajót luxus óceánjárónak építették, a legnagyobb Britannic viszont valójában soha nem működött kereskedelmi hajóként, ugyanis mire elkészült, már zajlott az első világháború, ezért a brit kormány elrendelte kórházhajóvá alakítását.

A Harland and Wolff tanult korábbi hajója, a Titanic 1912 áprilisi katasztrófájából, így a Britannic építésekor nagyobb hangsúlyt fektettek a biztonságra. Például több mentőcsónak került a hajóra: a Titanicon mindössze 20 darab volt, amelyekbe csupán az utasok fele fért, testvérhajóján viszont 48-at helyeztek el, amelyek kapacitása még a hajón utazók összelétszámánál is nagyobb volt. Emellett a vízhatlan rekeszek számát is növelték, amelyek lehetővé tették a hajótest egyes részeinek egymástól való elkülönítését, így ha a hajó egy helyen léket kapott, a legénységnek több esélye volt megakadályozni a süllyedést. A szerkezeti változtatások mellett a hajó nevét is módosították, így az eredetileg Giganticnek nevezett gőzös már Britannicként indult első útjára Liverpoolból 1915. december 23-án, miután egy hatalmas vörös keresztet festettek az oldalára, jelezvén mindenki számára, hogy kórházhajóról van szó. Az úti cél a görög Lemnos sziget volt, amelyet a Britannic Nápolyon keresztül ért el, majd mintegy 3.300 sebesült katonával a fedélzetén visszaindult Southamptonba. A hajó ezután még két egymást követő hasonló küldetést hajtott végre, mielőtt 1916 júniusában felmentették a hadi szolgálat alól. Két hónappal később azonban ismét „besorozták”, így 1916. november 12-én elindult hatodik, egyben utolsó útjára.

November 21-én, körülbelül 8 óra 15 perckor a görögországi Kéa szigetétől mintegy 3 kilométerre robbanás rázta meg a hajót. Az első feltételezések a torpedótámadást sem zárták ki, de a későbbi bizonyítékok aknára utaltak, ezt a feltevést erősíti meg az is, hogy októberben német tengeralattjárók aknázták alá ezt a területet az Égei-tengeren. Bár a robbanás jelentős károkat okozott, a vízzáró rekeszek közül csak hatot árasztott el a víz, így a hajó a felszínen maradt. Charles Bartlett kapitány teljes gőzzel a part felé vette az irányt, ami azonban nem bizonyult jó ötletnek, a mozgás miatt ugyanis még több víz került a hajóba. Ezt Bartlett gyorsan észrevette, és parancsot adott a motor leállítására, de ekkor már késő volt, 9 óra 7 perckor a Britannic elsüllyedt. Annak ellenére, hogy a hajó kevesebb, mint egy óra alatt elmerült (a Titanic esetében ez majdnem 3 óra volt), az utasok nagyrésze túlélte a szerencsétlenséget: 1030 ember megmenekült, 30-an pedig meghaltak, amikor az egyik hajócsavar szétzúzta az egyik mentőcsónakot.

A Britannic roncsait 1975-ben Jacques Cousteau francia óceánkutató fedezte fel három tengeri mérföldre a görögországi Kéa partjaitól, az Égei-tengerben. A hajót a kutató a jobb oldalán fekve találta, körülbelül 119 méter mélységben. A hajótest szinte teljesen sértetlen volt, az orrán tátongó hatalmas léktől eltekintve. Annak ellenére, hogy a roncs a Titanicéhoz képest meglehetősen könnyen elérhető mélységben van, legalábbis technikai búvárok számára, eddig csak kevesen nézhették meg közelről a Britannic hatóságok által őrzött maradványait. Ennek oka főként az, hogy a merüléshez szükséges hatósági engedélyeket csak hosszadalmas, szigorú követelményeket támasztó eljárásokon keresztül lehetett megszerezni, ugyanis a görög kormány így próbálta megelőzni azt, hogy a roncsban további kár keletkezzen, vagy, hogy a búvárok a hajón lévő tárgyakat, alkatrészeket elsajátítsák. Ezért is jelentett nagy változást a görög kulturális minisztérium 2022. június 10-ei közleménye, miszerint a búvárok már szabadon megtekinthetik a roncsot, fotókat és videókat is készíthetnek a helyszínen, viszont továbbra is szigorúan tiltott bármit elhozni a helyszínről.

A Harland and Wolff által épített három testvérhajó közül az Olympic mondható a legszerencsésebb sorsú gőzösnek. A Titanic és a Britannic előtt épített hajó ugyanis annak ellenére, hogy felfegyverzett csapatszállítóként végig szolgált az első világháborúban, sőt, még egy német tengeralattjárót is megsemmisített, az Olympic sosem süllyedt el, a háború után egészen 1935-ös leselejtezéséig utasszállító óceánjáróként üzemelt.

(Borítókép: Korabeli képeslap a Britannicról, forrás: ibiblio.org)

Javítás: A Britannic roncsa csak technikai búvárok számára könnyen megközelíthető, nem elegendő hozzá csupán a könnyűbúvár felszerelés.