A Mollisonia plenovenatrix nevű faj felfedezése a csáprágósok (chelicerata) hatalmas állatcsoportjának, - több mint 115 ezer faj, ideértve a patkórákokat, skorpiókat és pókokat is - eredetét több mint 500 millió évvel ezelőttre teszi. A legújabb  eredményeket a Nature tudományos folyóiratban tették közzé 2019 szeptemberében.

A Mollisonia, méretéhez képest heves ragadozó lehetett. A hüvelykujj nagyságú lény, nagy pár, tojás alakú szemmel és egy „multifunkciós” fejjel dicsekedhetett, hosszú lábakkal, valamint számos olyan végtaggal rendelkezett, amelyek együttesen érzékelhették, megragadhatták, összetörhették és megrághatták a prédáját. De ami a legfontosabb: az új faj szája előtt volt egy pár apró „fogó”, úgynevezett csáprágó. Ilyen típusú függelékek, amelyet elsősorban a zsákmány megtartására és megölésére használnak, csak a csáprágósokban található, az ízeltlábúak egy nagy csoportjában, amelybe beletartoznak a modern skorpiók és pókok is.

"Ez előtt a felfedezés előtt nem tudtuk pontosan meghatározni a csáprágósokat más kambriumi kövületekben, bár ezek közül némelyiknek egyértelműen csáprágós-szerű tulajdonságai vannak" - mondta el Cédric Aria, aki vezető írója és 2012 óta tagja a Royal Ontario Múzeum Burgess pala-expedíciójának, jelenleg posztdoktori ösztöndíjas a Nanjing Geológiai és Paleontológiai Intézetben, Kínában. "Ez a legfontosabb jellemző tulajdonság, a csáprágósok címere mindig hiányzott."

A friss fosszilia más jegyei és egyéb jellemzői, beleértve a kopoltyúkhoz hasonlító hátsó végtagokat, azt is sugallják, hogy a Mollisonia nem a csáprágósok „primitív” változata volt, hanem valójában morfológiai szempontból már közel állt a modern fajokhoz.

„A csáprágósok rendelkeznek egy olyan szervvel, amit tracheának (légcső) vagy tracheatüdőnek hívunk” - magyarázza Aria. „Légzőszerveik sok összevont vékony lemezből állnak, mint egy könyv lapjai. Ez nagymértékben növeli a felületet és ezáltal a gázcsere hatékonyságát. A Mollisonia függelékei ezekből a lapokból csak hármat tartalmaztak, amelyek valószínűleg egyszerűbb végtagokból fejlődtek ki.”

A szerzők úgy vélik, hogy a Mollisonia elsősorban a tengerfenék közelében vadászott, jól fejlett sétára alkalmas lábainak köszönhetően, amely a fenéklakó ragadozók ökológiai típusának jellemzője. A Mollisonia „modern” vonásai azt mutatják, hogy a csáprágósok gyorsan elterjedtek és prosperáltak, kitöltve egy olyan ökológiai rést, amelyet más akkori ízeltlábúak nem tudtak. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a csáprágósok eredete, amikor a robbanásszerű elterjedés elindult, a kambrium még ősibb rétegeiben rejtőzik.

"Gyűlnek a bizonyítékok arra, hogy a kambriumi robbanás jóval gyorsabban zajlott le, mint azt eredetileg gondoltuk" - mondja Aria. "Ha egy olyan, a Burgess palához hasonló lelőhelyet sikerülne találni, mely a Kambrium elején keletkezett, akkor egyenesen belenézhetnénk a ciklon szemébe."

A Burgess pala és a hasonló lerakódások - például a kínai Chengjiang-biota - fontossága abban rejlik, hogy a „kambriumi robbanásnak” nevezett, a testformák egyedülállóan gyors diverzifikációjával fémjelzett időszakból, kivételesen jó megtartásban őrizték meg a legkorábbi tengeri állati közösségeket. Az innen származó fosszilizálódott állatok amiatt is figyelemre méltóak, hogy a morfológiai tulajdonságok széles skálája, például a végtagok és a szem, valamint a bél és - még ritkábban - az idegrendszer szövetei is megőrződtek.

Mollisóniát először Charles Doolittle Walcott a Burgess-palota felfedezője írta le, több mint egy évszázaddal ezelőtt, mindeddig azonban ennek az állatnak csak ritka külső vázleleteit ismertük. "Ez az első alkalom, hogy az ilyen típusú állatok végtagjait és más lágyszöveteit leírják, amelyek kulcsfontosságúak a besorolásának pontosításához" - mondta el Jean-Bernard Caron társszerző és Richard M. Ivey a gerinctelen paleontológia kurátora a kanadai Royal Ontario Museumban. A kivételesen jól megőrzött fosszilis anyagok egy Brit Columbia-ban található új Burgess-pala lelőhelyről származnak, a Marble Canyon közelében lévő a Kootenay Nemzeti Parkból.

Számos más, a Marble Canyonban és a környező térségben talált kövület már kritikus szerepet játszott sok állatcsoport korai fejlődésének megértésében. Ide tartoznak a gerincesek, a saját származási vonalunk, és a Metaspriggina walcotti primitív halak számos és kivételesen jól megőrzött példánya. Sok új faj is vár még tüzetesebb vizsgálatra, a legújabb, a „repülő csészealj-alakú” ragadozó ízeltlábúakat, hatalmas gereblyés karmokkal, Cambroraster falcatus néven például csak nemrégiben, 2019. július 31-én írták le.

A Burgess-palát 1980-ban az UNESCO világörökség részének nyilvánította, kiemelkedő egyetemes értéke miatt, és most része a nagyobb, kanadai Sziklás-hegység, világörökség részét képező parkjainak.

A Mollisonia azon számos kivételes kövület között lesz, amelyeket kiállítanak majd a Burgess-pala tárlaton, a ROM új kiállítóhelyén, a Willner Madge, Az Élet hajnala galériában, amely 2021-ben nyílik majd meg.

(Forrás: RoyalOntarioMuseum Képek: ROM, Wikimedia, Joanna Liang)