A Maker’s Red Box alapítói, Fuchs Péter és Dobi Dóra körülbelül hat éve, egy maroknyi csapattal állt neki alkotópedagógiai foglalkozásokkal kísérletezni, majd ezek tapasztalataira épülve született meg előbb a módszertan, majd pedig a Maker’s Red Box tananyagcsaládja. A cég mára már egy húszfős vállalkozássá nőtte ki magát, sőt, sikert sikerre halmoz: interaktív tananyagaikat hazánkon kívül már Hollandiában, Finnországban és Luxemburgban is használják. Az elmúlt néhány évben a startup már több mint háromszáz tanárnak tartott továbbképzést, emellett körülbelül tízezer gyermek próbálhatta ki élesben is a high-tech alkotópedagógiai csomagokat.
Tavaly egy újabb siker koronázta meg a csapat eddigi erőfeszítéseit: a 2021-ben a közép- és kelet-európai régióban első alkalommal meghirdetett, a társadalomra pozitív hatással járó kezdeményezéseket díjazó Google Impact Challenge egyik kiválasztottja lett. A Google felhívására tizenegy országból több mint nyolcszáz különböző projekt érkezett be, melyek közül a régió zsűrije mindössze tizenhármat választott ki, ezek közé került be egyedüli magyar vállalkozásként a Maker's Red Box. A Google Impact Challege keretében nyert támogatás segítségével húsz gyermekotthon négyszáz lakója vehet részt a Maker's Red Box táborain, továbbá tíz új pedagógust is ki fog tudni képezni a cég az újfajta, innovatív pedagógiai módszertan alkalmazására.
Zöld tábla helyett vörös doboz
Mint azt élőben a kaposvári tábor helyszínén, a Kaposvári Digitális Tudásközpontban is megtapasztaltuk, a Maker's Red Box oktatási módszere gyökeresen eltér a hazai paradigma által diktált poroszos oktatásban megszokottól. Míg itthon jelenleg az iskolák nagyrésze az ismeretek átadására, illetve azok pontos számonkérésére koncentrál, addig a startup oktatási anyagai, illetve a köré szervezett táborok is a résztvevő diákok kreativitására építenek, és a problémák egyéni megoldására koncentrálnak. Ennek megfelelően a foglalkozásokhoz csak a tanárok kapnak segédanyagot, a diákoknak viszont mindent saját maguknak kell kitalálniuk, végül pedig közösen meg is építhetik, amit megterveztek – egy távoli, fiktív jövőben létező, élhető várost.
A foglalkozások során a gyerekeknek közösen kell megállapodniuk arról, hogy ki milyen terület felelőse lesz – például közlekedés, oktatás vagy energetika – ezután pedig mindenki a saját területére fókuszálva, ám mégis csapatmunkában állhat neki a tervezésnek, majd az építésnek. Ez éles kontrasztban áll azzal a hazai gyakorlattal, melynek során általában mindenkinek ugyanazt a feladatot, ugyanakkor kell megoldania, egyetlen lehetséges jó megoldást hajtva. A Maker's Red Box foglalkozásain emellett a tervezés során hagyják a diákokat, hogy maguktól keressenek utána a megfelelő információknak, és nekik kell eldönteniük, hogy mi igaz és mi hamis – ezzel a validáció folyamatát gyakorolják, amire azonban jelenleg nincs gyakorlat a hazai oktatási rendszerben. Ezt követően az építési szakaszban mikrokontrollereket, érzékelőket és mini hangszórókat, LED-eket építenek össze és programoznak, a városban megépítendő "fejlesztéseknek" megfelelően.
A Maker's Red Box nyári táborainak kaposvári állomásán született meg a fentebb látható Greenworld City névre keresztelt városka makettje, melyet a diákok Magyarországon képzeltek el – 40 év múlva. A jövőváros már csaknem készen volt, amikor személyesen is megtekinthettük, így már első ránézésre is nyilvánvalóvá vált, hogy a gyerekek által megálmodott és közösen létrehozott városban nagy hangsúlyt fektettek a környezetvédelemre, az innovációra, illetve a közösségi terekre is.
Mint arról a diákok beszámoltak, a jövővárosukból hiányoznak az autók, Greenworld Cityben a lakosok gyalog, biciklivel, illetve (a fenti kép bal oldalán a gyűrűk által szimbolizált) mágnesvasúttal tudnak eljutni egyik helyről a másikra. A biztonság kedvéért a bicikliutakat keresztező járda kapott közlekedési lámpát is, melyet a tanulók úgy alkottak meg, hogy azok egymással összehangolva váltsanak, ráadásul mint kiderült, rádiós összeköttetésben vannak egymással.
Greenworld Cityben az áramellátásról teljes egészében megújuló energiaforrások gondoskodnak, azaz a napelemek és a szélerőművek a leggyakoribbak. A képen látható LED-gyűrű a település energiatartalékait szimbolizálja, amiből a színek alapján a kép készültekor nem volt hiány a városban.
Ami a szórakozást illeti, a jövőváros lakóinak egy szétnyitható tetejű sportcsarnokon túl külön operaházat, illetve szabadtéri színpadot is építettek a gyerekek, melyhez egy működő kivetítőt is építettek. A jelenkor kevésbé derűs eseményei közül a koronavírus-járványra reflektálva a város bejáratához hőérzékelős kaput telepítettek, mely 37 fok felett sípolással jelzi, ha valakinél hőemelkedést érzékel. A városban nem ez az egyetlen olyan szolgáltatás, ami a lakók biztonságát hivatott szolgálni: a diákok egy földrengés-érzékelőt is telepítettek a városba, mely egy kicsit erősebb rázástól (vagy esetünkben néha az asztal véletlen meglökésétől) is aktiválódván, hanggal jelzi a "földrengést".
A városka egyik legkülönlegesebb része a kórház, melyet nem csak meglátogatni lehet, de igény esetén a mentők egy óriásdrónnal mennének ki a beteghez. A futurisztikus egészségügyi koncepcióhoz a gyerekek egy nagyon fantáziadús berendezést is készítettek, a kórház mellett ugyanis egy olyan berendezés kapott helyet, ami a jajgatáshoz hasonló hangok hallatán hangjelzéssel, illetve a LED-es kijelzőn egy SOS-felirattal tudatja, ha szükség van a mentők segítségére. Ennek a megbízható működését élőben is megtapasztalhattuk, mivel pár alkalommal a hangosabb nevetésre is riasztott a gyerekek által épített készülék.
A gyerekek a kultúra kapcsán - bár negyven évvel a jövőben járunk - ragaszkodtak a könyvtár meglétéhez, illetve a városba szántak egy különleges templomot is, amely nem tartozna kifejezzen egy egyházhoz, hanem minden vallás követője szabadon betérhetne. A diákok többször igyekeztek kihangsúlyozni, hogy az ő városuk mindenki előtt nyitva áll.
(Fotó: Strommer Nóra / Maker's Red Box)