„A bolygók mikroszkopikus porszemcsékből születnek egy fiatal csillag körüli korongban, majd számtalan ütközés nyomán óriásira nőnek” – mondta Sean Raymond, a franciaországi Bordeaux-i Egyetem asztrofizikusa.

A gázóriások egy nagy mag köré gyűjtik össze a gázt, a kőzetbolygók pedig késői, nagy ütközések során formálódnak. A vég viszont nem mindig látványos. Matthew Reinhold, a Stanford Egyetem bolygószakértője szerint egy planéta élete „addig tart, amíg el nem pusztul”, de tulajdonképpen azt is nevezhetjük halálnak, ha annyira megváltozik, hogy már „nagyon más feltételek” uralkodnak rajta.

A Föld sorsa a Naphoz kötődik: rendszerünk csillaga nagyjából 5 milliárd év múlva kifogy a hidrogénből, és vörös óriássá fúvódik.

„A Föld többféleképpen fog meghalni”

– mondta Raymond: előbb a fényesedő Nap elpárologtatja az óceánokat, később akár be is kebelezheti a bolygót, végül pedig a Föld kirepülhet a csillagközi térbe.

Így bolygónk teljes élettartama kb. 9,5 milliárd év – nagyjából tehát félidőnél járunk.

A legtöbb bolygó vörös törpék körül kering, és ezek a csillagok – a Földdel ellentétben – Reinhold szerint elvben akár „ezermilliárd évig” is élhetnek. Csakhogy a planéták szíve akár a csillag pusztulása előtt is leállhat: a köpenyáramlás 30–90 milliárd, a köpenyolvadás 16–23 milliárd évig tarthat, és ha megszűnik a lemeztektonika, összeomlik a klímát szabályozó szén–szilikát-termosztátrendszer is.

Nagyobb csillagok mellett pedig – például egy A-típusú, fehér csillagnál – a bolygók kozmikus értelemben kérészéletűek: már 100 millió–1 milliárd év alatt is eljuthatnak a fináléig.

(Kép: Pixabay)