Kína északkeleti régiójában, Heilongjiang tartomány egyik városától, Andától nem messze kiterjedt föld alatti telephelyet fedeztek fel tavaly a helyi régészeti intézet munkatársai, akik az egykori 731-es alakulat kísérleti helyszíneit igyekeztek megtalálni és feltárni. A 2019-ben indult kutatás során fúrási munkálatokkal, földtani feltárással és ásatással sikerült annak a bunkerhálózatnak a nyomára bukkanni, ami a legnagyobb és legjobban felszerelt laboratóriumnak adott otthont annak idején és ahol a leggyakrabban végeztek vizsgálatokat a fogva tartott személyeken.

A kutatók, akik a Northern Cultural Relics című folyóiratban tették közzé a felfedezésről szóló tanulmányukat, a South China Morning Post tavaly májusi beszámolója szerint a későbbiekben fogják alaposan feltérképezni a terepet, de a külső vizsgálatok alapján annyit már lehet tudni, hogy egy teljes komplexum található a helyen, másfél méterrel a föld alatt, amely U-alakban húzódik 33 méter hosszúságú és 20,6 méter szélességű területen. A rendszert több terem alkotja, köztük egy kör alakú, 3 méter átmérőjű helyiség is, ami a régészek elképzelése szerint megfigyelésre és élveboncolásra szolgáló helyszín lehetett. A feljegyzések alapján az andai telep felépítése nem ismeretlen a kutatók előtt, bár a nyomait (a felszíni épületeket) 79 évvel ezelőtt igyekeztek eltüntetni az alakulat tagjai.

A 731-es alakulat hivatalos neve a Kvantung-hadsereg Járványmegelőzési és Víztisztító Osztálya volt és azzal a céllal alakították, hogy különféle biológiai, és vegyi fegyvereket fejlesszenek és ennek keretében orvosi kísérleteket hajtsanak végre embereken. Az egység már korábban létrejött, de munkájukat nagyrészt a második világháború alatti években folytatták, elsősorban kínai és koreai lakosokon és hadifoglyokon. A cél, tehát az információgyűjtés, elérése érdekében nem riadtak vissza a legkegyetlenebb eszközöktől sem és a tesztek eredményként többszázezer áldozat lelte halálát a telephelyek falai között.

A kísérletek során változatos módszerrel tesztelték a fegyvereket, kórokozókat és más hadviselési eszközöket, többek között pestissel, kolerával és TBC-vel fertőzték meg az embereket, lángszóróknak és gránátoknak az emberi testre gyakorolt hatását mérték fel és érzéstelenítés nélkül végzett élveboncolás során vizsgálták az eredményeket. Az alakulat tevékenységét titokban tartották és 1945 augusztusában, miután Japán letette a fegyvert a második világháború végén, lerombolták az épületeket, de az azóta eltelt évtizedek során számos részletre derült fény a kísérletekkel kapcsolatban. Néhány japán tiszt már a negyvenes években beszélt a titkos tevékenységekről, Japán hivatalosan az 1990-es években ismerte el az alakulat egykori létezését, majd 2018-ban többezer orvos, ápoló, nővér, sebész és más, a helyszínen dolgozó személyzeti tag nevét hozták nyilvánosságra, de a tények alaposabb feltárása még ma is zajlik. A második világháború után az Egyesült Államok döntése alapján a bűnösök Amerikában nem kerültek bíróság elé - a kísérletek során begyűjtött adatokért cserébe megúszták a felelősségrevonást, sőt, többen közülük karriert építettek az országban.

Ezt a Kanagawai Egyetem professzora, Keiichi Tsuneishi által felkutatott dokumentumok is alátámasztják, amelyekre 2005-ben talált rá az Egyesült Államok Nemzeti Archívumában. Keiichi Tsuneishi japán egyik vezető biohadviselési szakértője és több mint harminc éven át folytatott kutatásokat Japánban, Kínában, az Egyesült Államokban és Európában a 731-es alakulat utáni nyomozás folyamán, ami alatt felgöngyölítette az Ishii Shiro vezette hálózat működésének szálait. A professzor elmondása szerint Ishii-nek a bakteriológiai fegyverek bevetését is tiltó, 1925-ös genfi jegyzőkönyv születése után meggyőződésévé vált, hogy a biológiai fegyverek fejlesztésére nagy szükség van.

Ez az elhatározás adta az első lökést a későbbi alakulat létrehozásához

és a humán kísérletek indításához, amelyek 1933-ban a japán megszállás alatt álló bábállamban, Mandzsukuóban kezdődtek. A 731-es egységet hivatalosan 1936-ban alapították és Harbin városának környékén alakították ki az első teszthelyszíneket, de a későbbi bővítések révén máshol is megjelentek a laboratóriumok. A humán tesztek mellett kórokozókkal fertőzött bolhákat és más rakományokat dobtak repülőgépekből kínai településekre járványok terjesztése céljából és egy újfajta "baktérium bomba" fejlesztésén is dolgoztak.

A heilongjiangi felfedezés újabb részleteket fedhet fel a múltbeli atrocitások körülményeiről, de a teljes feltárás időbe telik és több részletben valósul meg, elsőként a bunkerek rendszerét térképezik fel részletesebben a kutatók.

Ez a cikk eredetileg 2023.06.14-én jelent meg a Rakétán.

(Fotó: Wikimedia Commons, Universal History Archive/Getty Images, a borítókép a 731-es alakulatért felelős Kvantung-hadsereget mutatja a fegyverletétel után)