Minél többet tudunk saját kozmikus házunk tájáról, tehát a Tejútrendszerről, annál titkzatosabbnak tűnik. Miután sikerült azonosítani, majd felvételt is készíteni a galaxisunk közepén található fekete lyukról, egyre több meglepő tényre derül fény vele kapcsolatban. Most például a tudósok egy különleges "foltot" azonosítottak, amely a Tejútrendszer szívében található központi fekete lyuk, a Sagittarius A* (Sgr A*) körül kering – számol be róla a Live Science. A Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem asztrofizikusai által végzett kutatás szerint a rejtélyes objektum legmeglepőbb tulajdonsága, hogy erőteljes gamma-sugárzást bocsát ki, méghozzá ritmikus mintázatban, 76 percenként.

A nagyenergiájú gamma-sugarak kitöréseit először 2021-ben észlelték, amire bár akkor nem találtak magyarázatot, a csillagászok azt azért kizárták, hogy a sugárzás közvetlenül a szupermasszív fekete lyuk belsejéből ered. Ennek oka az eseményhorizont ismert működése: eszerint tehát ezen a határon túl semmi, még a fény sem menekülhet el a fekete lyuk iszonyatos gravitációs vonzása elől – ami miatt maguk a fekete lyukak nem bocsátanak ki sugárzást. A rejtélyt csak fokozta, hogy a Sgr A*-t – másokkal fekete lyukakkal ellentétben – kevés anyag veszi körül, és kivételesen lassú ütemben táplálkozik.

Más szupermasszív fekete lyukakról ugyanis tudható, hogy bár belőlük nem, a környzetükből erős sugárzás eredhet, amikor a lyuk gravitációs hatása turbulens körülményeket hoz létre a környező gázban és porban, és egy akkréciós korongnak nevezett szerkezetet alkot. Ez az akkréciós korong aztán olyan sugárzást bocsát ki, amely felöleli az elektromágneses spektrumot az alacsony energiájú rádióhullámoktól a nagy energiájú gamma-sugárzásig. A Sgr A* esetén azonban tehát a környezetében található kevés anyag miatt ez a magyarázat nem jön szóba.

A rejtély megfejtése érdekében a kutatók a Fermi gammasugár-űrteleszkóp által a 2022 júniusa és decembere között gyűjtött adatokat vizsgálták át. Ezek alapján a kutatók azt találták, hogy az impulzusok az Sgr A* közeléből nagyjából 76,32 percenként jelennek meg. Ez az emissziós periódus fele a Tejútrendszer szupermasszív fekete lyukának közeléből érkező röntgensugárzás impulzusai közötti időnek, ami arra utal, hogy a két kibocsátás összhangban van, és valószínűleg összefügg egymással.

“A röntgen- és gamma-sugárzás többhullámú periodicitásának egybeesése egyetlen fizikai mechanizmus irányába mutat, amely ezt létrehozza”

– írja a kutatócsoport a tanulmányban, amely egyébként még nem esett át a tudományos lektoráláson.

A kutatók által “egyedülálló oszcillációs fizikai mechanizmusnak” nevezett jelenség alapján mind a gamma-, mind pedig a röntgensugarakat egy “gázfolt” bocsátja ki, amely az Sgr A* körül elképesztően gyorsan, a fénysebesség körülbelül 30%-val (320 millió km/h) örvénylik. A jelenlegi hipotézis alapján ez a száguldó anyagcsomó több hullámhosszon bocsát ki sugárzást, miközben az Sgr A* körül örvénylik, és pályája bizonyos részein időszakosan fellángol.