Az Anduril Australia az Ausztrál Védelmi Minisztérium számára első olvasatra különös vízalatti drónokat fejlesztett ki – az eszközök úgynevezett extra-nagy autonóm vízalatti járművek (XL-AUV), amelyek több okból is érdekesek, de ezek közül első talán azt kell kiemelni, hogy a várakozásokkal ellentétben nem hogy nem vízállóak, de a borításuk átengedi a vizet. Mindez azonban szándékos, a „wet hull” (kábé: nedves hajótest) dizájn része. Az Anduril egyébként repülő drónokat is fejleszt katonai célra, erről korábban mi is írtunk:

Mintha csak egy videójátékból röppent volna elő ez az intelligens katonai drón A Ghost 4-nek nem csak a neve olyan, mintha egy katonai shooterből érkezett volna, de képes ellátni olyan feladatokat, amiket eddig tudományos fantasztikumnak gondoltunk: képes egy adott terület felderítésére és az ellenséges egységek beazonosítására, úgy hogy egyetlen ember irányítja. Ám mindez csak a kezdet.

A dolog előnye, hogy emiatt ezek az eszközök gyorsan és olcsón állíthatóak elő, mivel nem kell aprólékos hegesztéssel bajlódni, ahogy ez történne egy nyomás alatt álló, emberi személyzetre tervezett tengeralattjáró esetén – írja a The Australian. A könnyű előállíthatóság másik előnye a költséghatékonyság mellett, hogy a járművek többféle méretben, többféle tömegű rakományra tervezhetőek relatíve könnyedén. Így ezek az AUV-ok szó szerint az adott misszióhoz testre szabhatóak. Mint azt a vállalat vezérigazgatója elárulta a lapnak:

Az eltérő prototípusokat a program hároméves időtartama alatt szállítják le a már létező tengeralatti járművekkel járó költségek töredékéért. Az eszközök alumíniumvázára könnyű borítást húznak – ezeken rések találhatóak, így a víz teljesen elárasztja az eszközt. A meghajtás megegyezik a különböző AUV-okban: az eszközök a tatban található akkumulátoros meghajtási rendszer segítségével közlekednek. A járművek navigációs és vezérlőrendszere is azonos – ezek a jármű orrában találhatóak. A tat és a hajó orra közti rész azonban már a hasznos teher függvényében változik az egyes eszközökben. Ennek megfelelően a középső modulok különböző hosszúságúak lehetnek, hogy megfeleljenek az egyedi követelményeknek. Az akkumulátorok nyomásállóak, és az összes navigációs és vezérlő alrendszer propángáz-tartály méretű nyomástartó tartályokban található, amelyek a jármű különböző részein helyezkednek el, így maximális hely marad a rakomány számára, amely a rakományajtókon keresztül érhető el.

A rakomány így lehet különböző méretű akna, valamint akár különböző megfigyelési és felderítési eszköz – az adott misszió függvényében. A drónok hatótávolsága is a rakomány tömegétől függ, de az eszközök alapját jelentő 3 tonnás amerikai AUV-ok (ezek gyártócégét, a Dive Technologies-t az Anduril nemrég felvásárolta) önállóan képesek küldetéseket végrehajtani akár 10 napon keresztül is, de az architektúra alapján akár több hetes folyamatos bevetés is elképzelhető. Az amerikai járművek képesek 6000 méteres mélységig akár az óceáni aljzaton is tevékenykedni.

Az eszközöket viszont már az Anduril saját fejlesztésű mesterséges intelligencia alapú operációs rendszerével, a Lattice-szal szerelik fel, amelynek köszönhetően a hajók önműködőek. Erre a vezérigazgató szavai alapján már csak azért is szükség lesz, mert a hajók tevékenységi területén nem fog túl megbízható kapcsolat a rendelkezésre állni, ezért „szuper okosnak” kell lenniük, hogy egyedül, emberi beavatkozás nélkül is elműködjenek. Mindez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy az AUV képes önállóan a szenzorai segítségével érzékelni a különböző járművek meghajtórendszerét, majd a szoftver segítségével beazonosítani ezeket az eszközöket, valamint azt is, hogy épp mire készülnek.

(Kép: Anduril)