A Hold valójában kifordult önmagából – méghozzá szó szerint

2024 / 04 / 12 / Felkai Ádám
A Hold valójában kifordult önmagából – méghozzá szó szerint
Egy új kutatás végre feltárja a Hold ősi múltjának a döbbenetes titkait.

A tudományos közösség jelenlegi álláspontja szerint körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy kozmikus ütközés érte a Földet, ami végül a Hold megszületéséhez vezetett. A heves becsapódás olvadt törmeléket sodort Föld körüli pályára, amely törmelék végül egybeolvadt és lehűlt – így alakult ki bolygónk ma ismert kísérő égiteste. Az esemény pontos dinamikája azonban máig találgatások tárgya. Az Arizonai Egyetem Hold- és Bolygólaboratóriumának kutatóinak a Nature Geoscience című folyóiratban publikált tanulmánya ezért épp erre a folyamatra, tehát a Hold kialakulására fókuszál, de emellett témája még mindennek a bolygófejlődésre gyakorolt hatása, ráadásul nem csak a Föld, de a Mars tekintetében is.

A Hold keletkezésével kapcsolatos alapvető ismereteinket az Apollo-küldetések során gyűjtött kőzetminták és az elméleti modellek alapozzák meg. Ezek a bazalt típusú minták váratlanul magas titánkoncentrációt mutattak, ami a Hold gyors és heves keletkezésére utal. Kezdetben egy globális magmaóceán borította a Holdat, amely fokozatosan kristályosodott az égitest köpenyévé és kérgévé. Ez a folyamat sűrű, titán-vasban gazdag ásványokat, mint az ilmenit, hagyott maga után, amelyek a sűrűségük miatt gravitációs instabilitást okozhattak.

Weigang Liang és csapata azt feltételezi, hogy ezek az ásványok lesüllyedtek a Hold köpenyébe, majd végül titánban gazdag lávaként újra a felszínre kerültek. Vagyis a Hold drámai átalakuláson ment keresztül: lényegében kifordult önmagából. Azonban az, hogy ezek az anyagok egyenletesen vagy csoportokban süllyedtek-e le, és pontosan milyen útvonalon, továbbra is vita tárgyát képezi.

A folyamat tehát úgy festett, hogy a Holdat a korai történetében egy nagy hőmérsékletű, olvadt kőzetekből álló óceán borította, amely lassan lehűlt, majd megszilárdult. Ennek eredményeképpen kialakult a Hold köpenye és kérgének a struktúrája. Azonban a hűlés során bizonyos, nagyon sűrű ásványok, mint az ilmenit, visszamaradtak.

Ezek az ásványok a gravitációs erők miatt elkezdhettek lefelé mozogni a Hold belsejében. Liang és kutatócsoportja szerint ezek az ásványok végül megolvadtak, és mint titánban gazdag láva, újra a felszínre jutottak. Azonban a folyamat pontos lefolyása – hogy ez egyszerre történt-e, vagy fokozatosan, illetve hogy az anyagok egyetlen nagy tömbben vagy kisebb darabokban mozogtak-e – még mindig kérdéses.


Vázlatos illusztráció a Hold közeli oldalának gravitációs gradiens térképével (kék hatszögletű minta) és egy keresztmetszettel, ami két ilmenitet tartalmazó kumulátum lefelé áramlását mutatja a Hold köpenyének kifordulásakor, forrás: Adrien Broquet/University of Arizona & Audrey Lasbordes

Ami az önmagából “kifordult Hold” elméletet igazolja, azok a NASA GRAIL küldetése által azonosított gravitációs anomáliák, amelyek tehát alátámasztják az ilmenit vándorlásának és süllyedésének elméletét. Mindez ráadásul nem csak megerősíti az elmélet helyességét, de konkrét időpontot is képes rendelni a vizsgált jelenségek mellé. A titánban gazdag anyagok lefelé mozgása, majd lávaként újbóli felszínre kerülése ezek szerint már 4,22 milliárd évvel ezelőtt, tehát a Hold formálódásának korai szakaszában megtörtént. Ez az esemény jelentős hatással volt a Hold vulkáni tevékenységére is a későbbiekben.

Mindezen felül ráadásul a kutatás magyarázatot kínál a Hold aszimmetrikus jellemzőire is, különös tekintettel a Holdnak a Földhöz közelebbi, ún. “közeli” és a távolabbi, ún. “távoli” oldala közötti különbségekre. A Hold közeli oldalának egyedi tulajdonságai, mint az alacsonyabb tengerszint feletti magasság, a vékonyabb kéreg, a széles kiterjedésű lávaáramok, és a szokatlan elemkoncentrációk, valószínűleg a köpeny megfordulásából eredhetnek. Ami folyamat tehát szorosan összefügg a Hold rejtélyes múltjával.

A köpeny megfordulása során ugyanis a Hold belsejében lévő anyagok átrendeződtek, ami magyarázhatja, miért találhatók bizonyos ásványok és elemek magasabb koncentrációban a Hold egyik oldalán, mint a másikon. Például, ha a köpenyben lévő sűrűbb anyagok – mint amilyenek a titánban gazdag ásványok is – idővel a Hold egyik oldalára vándoroltak, ez befolyásolhatta a kéreg vastagságát, a felszíni formákat és a kémiai összetételt is.

A tudós csapat mindezeket az eredményeket úgy érte el, hogy az ismert geofizikai bizonyítékokat kötötte össze a számítógépes modellezéssel.

(Kép: Pixabay/jwvein)


Szextechnológiai innovációk, amiket már ma ki lehet próbálni
Szextechnológiai innovációk, amiket már ma ki lehet próbálni
A virtuális valóság ebben az iparágban például már nem is annyira virtuális.
1111 napot töltött az űrben egy orosz űrhajós, de egy rekordot még így sem döntött meg
1111 napot töltött az űrben egy orosz űrhajós, de egy rekordot még így sem döntött meg
Oleg Kononyenko szeptember 23-án tért vissza a Földre, miután több mint egy évig tartózkodott egyhuzamban a Nemzetközi Űrállomáson.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.