Neil A. Armstrong, Michael Collins és Edwin "Buzz" E. Aldrin Jr. örökre beírták magukat a történelemkönyvekbe, amikor 1969. július 20-án leszálltak a Hold felszínére és elhangzott a legendás mondat: "A Sas leszállt…". Ezt a történetet a legtöbb ember már ismeri, az viszont talán kevésbé köztudott, hogy az asztronauták a sikeres küldetés után 37 napig tartó világkörüli útra indultak, amelynek során 23 ország szívélyesen vette látogatásukat, nem így Magyarország, aki – az amerikai külügyminisztérium archívumában található dokumentumok szerint - kifejezetten megtagadta, hogy Neil Armstrongék belépjenek hazánkba.

Alfred Puhan, az Egyesült Államok akkori budapesti nagykövetének Elliot Richardson helyettes külügyminiszternek írt feljegyzésében az áll: az űrhajósok általunk felajánlott látogatásának magyar elutasítása, és különösen az a hangnem és szavak, amelyekkel azt közvetítették, aggodalomra ad okot. Világos, hogy ez rossz hatással lesz az amerikai-magyar kapcsolatokra és ezt egyértelműen a magyarok tudtára kell adni, áll a jegyzetben.

Sejthető, hogy az akkori magyar államvezetésnek nem az amerikai űrhajósok személyével volt baja és nem is az általuk elért eredmény tudományos jelentőségét vitatták. De akkor mégis mi lehetett az elutasítás oka? A válasz egyszerű és talán mégsem az: a magyar Szent Korona. A magyar államiság jelképe ugyanis akkor nem hazánk területén belül volt, hanem az amerikaiaknál, mégpedig megőrzés céljából.

Az Egyesült Államok magyar nagykövetségének közleménye alapján ugyanis 1945. május 2-án a Szent Koronát és más ékszereket a magyar hadsereg egyik ezredese átadta az amerikai hadsereg ezredesének az osztrák Egglesberg közelében azért, hogy az ne kerülhessen a németek, vagy szovjetek kezére. Fontos hozzátenni, hogy az amerikaiak nem tekintették hadizsákmánynak a magyar szakrális tárgyat, hanem csak „elraktározták” abban a reményben, hogy a háború után visszajuttathatják azt a magyar emberekhez. A Szent Koronát egyébként állítólag egy nagy fekete táskában tárolták a német Wiesbadenben, később pedig az Egyesült Államok Fort Knoxban lévő katonai bázisára került, ahol mellesleg az amerikaiak aranytartalékának jelentős részét is őrizték.

Azt, hogy a korona még 1969-ben sem került vissza Magyarországra, az Egyesült Államok kormánya azzal indokolta, hogy a tárgy a független és szabad magyar állam fő szimbóluma, visszaadásával pedig gyakorlatilag elismernék Kádár Jánosék - finoman szólva is - jelentős szovjet befolyás alatt működő rendszerét.

Bár a hidegháborús évek során a magyar államvezetés többször jelezte, hogy igényt tartana a nemzeti szent tárgyra, az amerikaiak azonban mindig hárították a kérést. Helmut Sonnenfeldt, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács tagja Henry Kissingernek, Nixon elnök nemzetbiztonsági asszisztensének azt írta, a korona ügye még mindig fájó pont mindkét ország számára. Sonnenfeldt feljegyzésében ez állt: „A korona elhúzódó megőrzésének és Magyarországra való végső visszaküldésének számos kényes vonatkozása van. A magyar kormány az elmúlt években többször felvetette a korona visszaszállítását, ahogy az Egyesült Államok és Magyarország viszonya fokozatosan javult.”

Ám az amerikai tisztviselők vonakodtak a korona visszaadásától, amíg Kádár János kommunista vezető volt hatalmon.

Sonnenfeldt írásában kijelenti, hogy az Apollo 11 legénységének látogatására vonatkozó magyar elutasítás „kizár minden komoly gondolatot a Szent Korona visszaadásával kapcsolatban.”

A két ország közötti feszültséget végül Jimmy Carter elnök oldotta fel, legalábbis ami a korona ügyét illeti. 1978-ban, amikor Carter visszaadta Magyarországnak a Szent Koronát, döntését azzal indokolta, hogy hazánk emberi jogokkal kapcsolatos pozitív lépései, például a különböző vallási beállítottságok toleranciája, az utazás és a kommunikáció megkönnyítése bár nem tökéletes, de példaértékű a szovjet blokk többi országához képest.

(Borítókép: NASA)