Bizonyos horgászhalak esetén a párválasztás tényleg öröke szól, mivel akár egy életre is összeolvasztják egymással a szöveteiket, ami után a két állat osztozik a légző- és az emésztőrendszeren. A jelenség régóta ismert, azonban 50 éve keresi a választ a tudomány arra a kérdésre, hogy ez egyáltalán miként lehetséges.

Minden gerinces fajnál ugyanis (így nálunk, embereknél is) a szövetek fúziója immunválaszt, gyulladást indít be, mivel a befogadószervezet nem ismeri fel az idegen szövetet, és azt betolakodóként azonosítja, végső soron pedig megpróbál megszabadulni tőle. Természetes körülmények között persze hasonló szöveti fúzió ritkán történik, de a transzplantációs beavatkozások lényege például éppen ez: idegen szervet ültetnek be egy másik szervezetbe.

Mindez persze elképzelhetetlen lenne modern orvostudomány nélkül, és még ebben az esetben is a donor és a befogadásra váró páciens nagyon gondos kompatibilitási vizsgálatára van szükség, illetve erős gyógyszerekkel kell ideiglenes elfojtani az immunválaszt, hogy a szerv ne lökődjön ki.

Ezek az állatok viszont az evolúció során képesek lettek ezt a bonyolult, orvosi folyamatot maguktól elvégezni.

A dolog mikéntjével kapcsolatos sok évtizedes kérdésre pedig most meglett a válasz, de ennek megértéséhez nem árt feleleveníteni azt, amit a gerincesek immunrendszeréről tudni lehet. A gerinceseknek kétféle immunrendszerük alakult ki: ezek közül a veleszületett immunválasz már a törzsfejlődés korai szakaszában megjelent, és azóta lényegében változatlanul működik. Ugyanakkor rendelkezünk egy adaptív, tanulásra képes immunrendszerrel is, ez a szerzett immunitás.

A veleszületett rendszer kémiai és fizikai védelmet jelent. Ide tartoznak a különböző nyálkák, a bőr, a szőrök, de akár a kórokozókat felfaló makrofágok is. A védelem második vonala pedig az adaptív rendszer, amelyről különösen sokat olvashattunk az utóbbi időben a koronavírus miatt. Ennek a rendszernek a részei a különböző T-sejtek, és az egyes baktériumokra és vírusokra specifikusan „legyártott” antitestek is. Amikor például védőoltás kapunk, annak lényege éppen az, hogy ezt az adaptív rendszert tanítsák meg a kórokozó leküzdésére anélkül, hogy a betegség súlyosabb tüneteit el kellene szenvednünk.

A két rendszer együtt óvja a szervezetet a kártékony behatolóktól.

A mostani tanulmány alapjául szolgáló kutatást a német Max Planck Intézet és a Washingtoni Egyetem tudósai közösen végezték. A vizsgálatok végén pedig a kutatók arra jutottak, hogy több faj (a horgászhalaknak több, mint 300 faja létezik) elveszti idővel azokat a géneket, amelyek az adaptív immunrendszerüket szabályozza, magyarán ezután nem rendelkeznek T-sejtekkel, valamint antitestek előállítására sem lesznek képesek.

Mindez jelentős hátrány, de úgy tűnik elkerülhetetlenül szükséges a sajátos reprodukciós szokások miatt.

A kutatásvezető ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ezek az állatok mindentől megszabadultak, amire egy hatásos immunválasz esetén szükség lehet. A horgászhalak ezután lényegében védtelenek a kórokozókkal szemben, és ha egy ember ilyen állapotba jutna, semmi perc alatt meghalna.

Habár érdekes, miként működik ezeknek az állatoknak a szaporodása, és jó dolog, hogy értjük, miként kerülhet sor természetben szövet-összeolvadásra, az mégsem teljesen tiszta tehát, hogy a horgászhalak hogyan élik túl mindezt.

A kutatásvezető úgy gondolja, hogy az állatok az adaptív-rendszer kiiktatását úgy vészelik át, hogy valamilyen módon felpörgetik a veleszületett immunrendszerük működését. Amennyiben pedig ennek mikéntjét is megértenénk, úgy a szervátültetés kezelésében is új lehetőségek nyílnának meg. A tudósok most tehát ebbe az irányba lépnek majd tovább.

Az immunrendszer ugyanis komplex szisztéma, a kutatók pedig úgy vélik, hogy a természethez kell fordulnunk, hogy megértsük ennek a rendszernek működését, illetve hogy miféle variánsok fordulhatnak benne elő, amelyek még betöltik a funkciójuk. Amennyiben pedig erre sor kerülne, úgy képessé válhatnánk a rendszer „programozására” is, ami a fertőző betegségek leküzdésében is forradalmat hozhatna.

(Kép: Wikipedia)