Gothard Jenő 1886-ban a Szombathely északi részén található Herényből fotózta le a Messier 57 névre hallgató nebulát, avagy ismertebb nevén a Gyűrűs-ködöt, amely az éjszakai égbolt egyik leglátványosabb objektuma. A Charles Messier által jó egy évszázaddal korábban felfedezett planetáris ködről ekkor derült ki minden kétséget kizáróan az is, hogy a közepén egy fehér törpe található, amely árulkodik az M57 kialakulásáról is.

A Csillag-ködhöz hasonló képződmények akkor jönnek létre, amikor egy csillag az életciklusa végéhez közeledve vörös óriássá alakul, mindeközben pedig ionizálja a közelben található gázokat. A vörös óriás ezután fehér törpévé alakul, az általa létrehozott csillagköd viszont még hosszú ideig megmarad.

A csillagászok számításai szerint a Földtől mintegy 2500 fényévre található Gyűrűs-köd nagyjából 20 ezer évvel ezelőtt jött létre a Lant csillagképben. A nebula fényességének köszönhetően a Földről akár egy egyszerű távcsővel is megfigyelhető, és mivel emellett igen látványos jelenség is, így érthető, hogy miért vált az egyik leggyakrabban fotózott objektummá. Akármilyen jól is ismerjük azonban az M57-et, a James Webb rendkívül precíz műszerei erről is tudtak újdonságokkal szolgálni a kutatóknak.

A kutatók a tízmilliárd dollárból épített űrtávcső két műszerét használták a fotók elkészítéséhez, az infravörös-közeli tartományt érzékelő NIRCamet valamint a közép-infravörös tartományban működő MIRI-t - írja a hírről beszámoló Interesting Engineering. A hétfőn nyilvánosságra hozott fényképek soha nem látott részletességgel tárja fel a köd rendkívül komplex szerkezetét, például a belső gyűrű szálas szerkezetét és a külsőbb régiók jellegzetes, koncentrikus íveit. Az alábbi fotók közül az első a NIRCammel, míg a második a MIRI-vel készült.

Ahogy azt az Európai Űrügynökség közleménye írja, a fotókon jól látható, hogy a nebula belsőbb régióiban forró gáz sűrűsödik, míg a külső területeken mintegy húszezer globula található, azaz olyan, gázokból és porból összesűrűsödött ködy amely nagy mennyiségben tartalmaz molekuláris hidrogént. A nebula központi héja egy vékonyabb gyűrűt is tartalmaz, amely policiklusos aromás szénhidrogénekből áll, míg a köd külső szélénél nagyjából tíz koncentrikus ív húzódik, amelyek valószínűleg a központi csillag és egy kisebb tömegű égitest interakciója során keletkeztek.

Roger Wesson, a Cardiffi Egyetem csillagásza ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a nebulákról korábban azt gondolták, hogy meglehetősen egyszerű felépítésűek, a későbbi kutatások során azonban kiderült, hogy a planetáris ködök többsége "lélegzetelállítóan összetett". Wesson szerint a friss fotók tovább bővíthetik a tudásunkat az ilyen objektumokról, például választ adhatnak arra a kérdésre is, hogy egy szférikus csillag hogyan képes létrehozni ilyen bonyolult és finom, nem szférikus struktúrákat.

(Fotó: ESA/Webb, NASA, CSA, M. Barlow/UCL, N. Cox/ACRI-ST, R. Wesson/Cardiff University)