Tél tábornok általában Oroszország, illetve annak a történelmi elődei oldalára szokott állni. A jeges tél azonban az ukránok számára sem ismeretlen, más lapra tartoznak azonban az országba a nyugatról érkezett fegyverrendszerek, különösen a HIMARS nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer (High Mobility Artillery Rocket System). A HIMARS nyáron érkezett Ukrajnába, és szokták mondani, hogy akkor az ukránoknak kedvezően fordította meg a háború menetét – azóta viszont beköszöntött a tél, és a 2010-ben hadrendbe állított rendszer eddig csak sivatagos országokban: Afganisztánban, Irakban és Szíriában bizonyított. Ehhez társul két másik tényező: az oroszok szoftverfrissítése, valamint a tény, hogy az USA módosított HIMARS-rendszereket küldött a szomszédunkban zajló háborúba.

A HIMARS-t az 1990-es évek végén fejlesztettek ki az Egyesült Államok hadserege számára, és az Egyesült Államok hadseregének közepes harcászati járművei (FMTV) szabványos teherautóvázára szerelték fel. A fegyverrendszer alapeleme egy hat indítótubusos konténer, melybe betölthető az M270 összes, 227 mm űrméretű rakétatípusa. Az indításokra egyes, kettes, négyes, vagy akár hatos sorozatokban kerülhet sor. A járművön alapesetben még bevethető az ATACMS rendszer egy indítótubusa is, viszont ez az a pont, amelyben az Ukrajnába küldött egységek esetében módosításra került sor – de erre még visszatérünk. Akárhogy is, a HIMARS előnye, hogy villámsebesen lehet vele lecsapni nagyobb távolságban, majd a rendszert gyorsan el lehet tüntetni az ellenséges csapások elől.

Az USA eddig 20 ilyen rendszert küldött Ukrajnába, de mint az Eurasian Times írja orosz forrásokra hivatkozva – ez a rendszer hamarosan fogát vesztett oroszlánná válhat a csatatéren. Ezt az állítást három ok támasztja alá, amelyek közül egy az oroszok állítása, egy aránylag objektívnek tűnő szempont, végül pedig egy tehát az a módosítás, amit az USA ezeken az eszközökön végrehajtott.

Nézzük is szép sorjában ezeket! Az első tehát az oroszok szoftverfrissítése (illetve nem egészen világos a cikk alapján, hogy ez egy frissítés vagy egy új szoftver), mely kapcsán az ET így ír: „A Zaporizzsja régióban tartózkodó orosz légvédelmi egység egyik parancsnoka a közelmúltban arról tájékoztatta a helyi orosz médiát, hogy az ország légvédelmi erői olyan új szoftvert kaptak, amely lehetővé teszi a HIMARS MLRS rakéták „gond nélkül” történő lelövését.”

Mindez tehát a rakétaelhárításra vonatkozik. Mint a cikkből ugyanis kiderül, a rakéta leszedéséhez pontosan annak a robbanófejét kell eltalálni, de mivel a HIMARS-t egészen nagy hatótávolságban alkalmazzák, így rendkívül fontos a pálya megfelelő kiszámítása, mivel már a legkisebb kalkulációs hiba is azzal járhat, hogy a légvédelem elhibázza a szóban forgó robbanófejet. A mostani frissítés pedig épp ezt a precíz számítást teszi lehetővé – ebben az oroszokat az is segítette, hogy a jelentéseik szerint korábban sikerült egy intakt HIMARS lövedékre rátenni a kezüket.

Ezzel kanyarodjunk is rá a második okra, a tél beálltára! Mint az ET írja: „A donyecki régió 1. hadseregének egyik orosz tisztje a közelmúltban úgy nyilatkozott a RIA Novosztyi orosz állami hírügynökségnek, hogy „az MLRS HIMARS ellenség általi használatának intenzitása jelentősen csökkent” a tél beköszöntét követően.” Az ET által megszólaltatott szakértő ezzel kapcsolatban több indokot is említ (már ha az előbbi állítás igaz egyáltalán): a hidegben egyrészt eltűnik az a lombozat amely alapvetően elfedné ezeket a rendszereket, de az utak és ösvények járható állapotban tartása is extra erőfeszítést igényel, ahogy a járműhöz is speciális üzemanyagra, valamint a karbantartáshoz szükséges olajokra van szükség. Magyarán az a "lövés és elmenekülés" (shoot and scoot) taktika, amelyre ezeket a rendszereket tervezték, jóval nehézkesebbé vált, elsősorban azért, mert már nehezebb a teherautóval arrébb robogni, valamint megfelelő, természetes takarófelület sem áll a rendelkezésre. Ehhez társul, hogy az orosz fél sem egy sivatagi milícia, hanem komoly légi felderítéssel rendelkezik (Tu–214R felderítőgép), sőt egyre több műholdat küldenek fel kémkedési és navigációs célokkal (például a GLONASS műholdas navigációs-hálózat).

Végül pedig az oroszok kifejezetten a HIMARS ellen vetik be a saját MLRS rendszerüket, a Tornádó-S-t. Azonban akad egy kis bökkenő, ez pedig a cikk elején említett ATACMS-rendszerrel való kompatibilitás hiánya az Ukrajnába küldött HIMARS-okban. A The Wall Street Journal cikke szerint ugyanis pár napja a Pentagon hivatalosan elismerte, hogy az Ukrajnába küldött HIMARS-rendszereket módosították, hogy kisebb legyen a hatótávjuk – ennek része, hogy ezekkel az eszközökkel például nem lehet a 322 kilométer hatótávolságú ATACMS rakétákat indítani. Magyarán a lehetségesnél kisebb ezeknek a rendszereknek a hatótávolsága. Mint azt a WSJ cikke írja, a korábban nyilvánosan el nem ismert lépés mutatja, hogy a Biden-kormányzat miként próbál egyensúlyozni az Ukrajnának nyújtott támogatás és a konfliktus eszkalálódása között. A módosítás ugyanis azért lett nyilvános, mert Ukrajna már Oroszország területére is átlőtt, de az USA szerette volna hangsúlyozni, hogy ez az általuk küldött HIMARS rendszerekkel nem volt lehetséges.

Mindennek a konzekvenciája viszont az, hogy az orosz Tornádó hatótávolsága körülbelül 20 km-tel több az Ukrajnába küldött amerikai HIMARS-nál.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Flickr/DVIDSHUB)