A jövőben gyökeresen megváltozhat az energiahordozók értékesítésének és megvásárlásának mérése, módja, az egész folyamat. A végfelhasználó olyan energiaszolgáltatásokat vehet majd, mint például a fény vagy hő vagy készülékeinek energiaellátása. Legalábbis ezt körvonalazta Sayun Sukduang az ENGIE Resources elnök-vezérigazgatója a múlt hónapban, a villamosenergia-ipar jövőjéről prezentált víziójában egy megújuló energiával foglalkozó konferencián. Elképzelése egy szolgáltatásként értékesített modell kialakulásáról szólt, amelyben az ügyfelek a kilowattórák (kWh) helyett inkább azok felhasználásának eredményéért fizethetnek.

Hideg sört kér vagy a kilowattórát?

Amory Lovins energiaguru közismert híres kijelentése szerint:

"Az ügyfél nem törődik a villamosenergia árával önmagában. Valójában inkább a hideg sör, a forró zuhanyzás, a világos szobák és a gyorsan pörgő autógumik számítanak."

Ezek a dolgok akkor kerülnek a legkevesebb pénzbe, ha az elektromos energiát hatékonyan állítjuk elő. Ezt a nézőpontot azonban nem tette általánosan magáévá az iparág így Sukduang véleménye több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Vajon hogyan fejlődik, növekszik majd a az ügyfél, a közüzem és a nagykereskedelmi energiapiacok közötti interakció? Vajon milyen akadályok állnak a fejlődés útjában?

A jövő az X-hálózat

Sukduang kiemelte az elektromos hálózat közelmúltbeli gyorsuló elmozdulását a megújuló energiaforrások  felé, melyek - bár talán gazdaságosabbak, a hagyományos forrásoknál - ugyanakkor időszakosak. Az időszakosság további energiatárolási kapacitást tesz szükségessé és megteremti a lehetőséget az vásárlók fokozott  piaci szerepvállalására. Ez az interakció távolabbra mutat a mai viszonylag egyszerű, a mindenkori keresletre reagáló válaszoknál, egyre kifinomultabb rugalmasságot teremt az olyan új technológiákra támaszkodva mint a feltörekvő 5G-hálózat és az intelligens eszközök.

Jóslata szerint az eredmény az „X-hálózat” lesz, amely egyszerre hatékonyabb és tisztább, mint a mai rendszer, a megoldásszállító szolgáltatók pedig képessé válnak minden egyes ügyfelet egyénileg kezelni, sebészi pontossággal. Ez legalábbis a ma látható általános tendencia, de a kritikus kérdés az lesz, hogy hogyan lehet ezt a gyakorlatban is megvalósítani? A megoldásszállítók kombinálhatják az elektronok áramlását a végfelhasználási technológiákkal olyan eredmények értékesítésére mint például a megvilágítás, a klímaszabályozás és eszközfunkciók, amelyek sokféle módon megnyilvánulhatnak. Például gépek működése a gyárban vagy más eszközök működőképessé tétele és persze a mobilitás világa is hemzseg a lehetőségektől.

Egy ideális világ

Ma az ügyfelek elektron-áramlást vásárolnak, ami nulla belső értékkel rendelkezik - jegyzi meg Sukduang. Egy ideális világban egy ügyfél az elvégzendő munkáért fizetne, legyen szó világításról, klímaszabályozásról vagy eszközfunkciókról. Ebben az ideális világban a végfelhasználási esetek is rugalmasságot mutathatnak működésükben és az energia árára adott reakcióikban.

Tételezzük fel például, hogy a 25 Celsius fokos fűtés 24 órán keresztül X forintba fog kerülni, de a 25 Celsius fokos fűtés, 5 Celsius fokos rugalmassággal (ha nem vagyunk otthon) kevesebbe kerül majd, méghozzá lényegesen kevesebbe, ha az árak épp magasak. Az ügyfelek felhatalmazást kapnak arra, hogy döntsenek, hogy meghozhassák a nekik legmegfelelőbb érték-alapú döntést. Egyedi gazdasági döntésekre felhatalmazott ügyfelek millióival az egész rendszer is hatékonyabban fog működni. Az emberek a megfelelő árat fizethetik az kapott értékért, és az energiaszállítás és szolgáltatások teljes költsége valamint környezeti hatása is csökkenni fog.

Egy olyan jövőben, ahol a megoldásszállítók kínálják a technológiát és a villamos energiát is, ez arra  ösztönözheti őket, hogy kihasználva a nagykereskedelmi termékek széles skálájában rejlő üzleti lehetőséget, többféle végeredményt kínáljanak.

„Az értékajánlat az ügyfelek származékos és opcionális értékében rejlik”

- mondja Sukduang. Ezt azonban a szolgáltatónak és nem a vevőnek kell intézni, mert „soha egyetlen ügyfél sem akart még kilowattórát venni, vagy kilowattórát eladni a piacon.”

A változás akadályai

Mivel ezek a lehetőségek valamint a szükséges technológiák nagy része rendelkezésre áll, megfizethető és elérhető, vajon miért nem valósította meg még senki ezt a jövőképet?

„Ez a billió dolláros kérdés.” - teszi hozzá Sukduang „A hogyan is kellene megcsinálni?" A kihívás része az is, hogy saját érzékelésünk és tapasztalataink túszai vagyunk. Az ipar önmagát - és ezt nagyrészt a szabályozó hatóságok is így teszik - a hagyományos térfogati energia és kapacitás paradigmák összefüggésében méri. Lehet, hogy ez a folyamat csak úgy változhat meg, ha egy új generáció tekint rá friss szemekkel a holnap energia-világára."

„Az új generáció már látja a problémát. Van egy hipotézisem arról, hogy valaki majd feltöri ezt a diót is. Meg fogják találni a módját annak, hogyan lehet a technológián keresztül bevonni és képessé tenni az ügyfelet a változtatásra, az eredmények elérése érdekében" - mondja Sukduang.

"Amikor ez megtörténik majd, a társadalom rádöbben: Miért is nem vásároltuk mindig is így az energiát!? Majd a dolog az egyik napról a másikra elterjed, mint a tűz. És a jogalkotás és szabályozás hozzá fog igazodni.”

Van néhány eladó lumenem

Bizonyos értelemben véve, ez a modell létrejött már egyszer, az elektromosság korának hajnalán. Thomas Edison és kortársai világítást árultak, mielőtt kilowattórára váltottak volna. A franciák több mint egy évszázaddal ezelőtt hőt (chauffage) értékesítettek, és még ma is így nevezik a fűtést, nem pedig kemencét és szenet külön-külön.

Sukduang rámutat arra is, hogy a Lyft és az Uber azért tudtak új és gyorsan növekvő vállalatokat létrehozni, mert az elvégzendő, valódi munkára összpontosítottak, viszonylag kiszámítható és költséghatékony módszert biztosítva az A pontból B pontba való egyszerű eljutáshoz. A villamosenergia-piacoktól eltérően azonban, ez a modell könnyedén skálázható volt, több földrajzi területre is. Az autók, sofőrök és utak már léteztek, és a kulcsfontosságú problémát nagyrészt egy plusz szoftver-réteggel meg lehetett oldani. A törvényi szabályozásból adódó nehézségek itt is fennálltak, ám ezek viszonylag minimálisak voltak a közművek szabályozási struktúráihoz képest.

Sukduang megemlítette a szabályozási csokor kulcsfontosságú elemeit is, ideértve a nagykereskedelmi piacokat (az Amerikai  Szövetségi Energiaszabályozó Bizottság felügyelete alatt) és a kiskereskedelmi villamosenergia-piacokat (az egyes államok és néha városok irányítása alatt). Minden közműnek megvan a maga komplex szabály-, és tarifa mozaikja, amelyek meghatározzák a méretgazdaságosságot. Vegyük például a számlázás egyszerű kérdését, melyet a közüzemi kiskereskedő végez, és máris felmerül: „Hogyan tömöríthető, számlázható a kényelem egyetlen sorban a számlán?”

Nagyon fontos kérdés az ügyfelek használati adataihoz való időben történő hozzáférés is. Hogyan ismerjük fel az üzleti lehetőséget, ha nem kapjuk meg a mérőadatokat? Az ilyen jellemző sajátosságok eredményeképp a skálázhatóság megteremtése elmaradhat. Végig kell gondolni, hogy mit lehet skálázni és mit nem, hogy hol hajtunk végre pilot-projekteket, és hol hozunk létre ezekből programokat, majd azokból vállalkozást. Az eddigiekből kiindulva az derülhet ki, hogy nem éri meg a beruházás.

Ugyanakkor Sukduang bízik benne, hogy a piac tovább változik, új technológiák jelennek meg és az üzleti modellek is fejlődnek, például az ENGIE-nél amely az ügyfelekkel együttműködve törekszik a nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés irányába.

"A szikra be fog következni" - jósolja - “És akkor az élet majd bennünket igazol és olyan gyorsasággal leszünk képesek meggyőzni a döntéshozókat, hogy az Egyesült Államok területe új fénybe borul."

(Forrás: Forbes, Fotó: Wikipédia, ENGIE)