Még a háborúban is vannak szabályok. Az öldöklés közepette fenn kell tartani a civilizáltság legalább minimális látszatát, hogy később legyen esély visszatérni a normális hétköznapokhoz. A szabályok ugyan soha nem voltak kőbe vésve és a technika fejlődésével egyre kevésbé váltak betarthatóvá, de egy bizonyos ponton mindenki szeretné meghúzni a határt.

Ez a pont pedig a biológiai fegyverek bevetése.

Az idegmérgek és egyéb vegyifegyverek használata nemzetközi tiltás alatt áll, ennek ellenére ma is sok helyen, például a szíriai háborúban is alkalmazzák az összecsapások során. Az idegméreg leggyakoribb fajtái a szarin, a szomán, a mustárgáz és a tabun. A működési elvük hasonló: az acetilkolin nevű neurotranszmitter termelését szabályozó enzim működését blokkolják, így az izmok irányíthatatlanná válnak, a görcsök és légzési nehézségek pedig akár halált is okozhatnak, ha a beteg nem kapja meg időben az ellenmérget vagyis az atropint.

A csatatéren sokszor nem áll azonnal rendelkezésre a segítség, így más megoldást kell találni.

Mi lenne, ha nem lenne szükség gyógyszerekre? Mi lenne, ha a katonák szervezete mindent kibírna? Ezen a ponton lehet választani két opció közül:

• a jövő háborúit nem emberek fogják megvívni, hanem fájdalomra érzéketlen robotok
• vagy a törékeny humán fizikumot kell egy újabb szintre emelni.

A kutatók már régebben is próbálkoztak bizonyos fehérjék és enzimek megváltoztatásával, melyek hozzájárultak, hogy a mérgeket hamarabb, automatikusan kezdje lebontani a szervezet. A probléma ezekkel a módosításokkal, hogy külső forrásból kéne bejuttatni a szervezetbe, ami nem elég hatékony megoldás harc közben. Így az Egyesült Államok Vegyvédelmi Orvosi Kutatóintézetének (Medical Research Institue of Chemical Defense) kutatói most egy új módszert fejlesztenek.

Elképzelésük szerint a lehető legpraktikusabb módon, helyben készülne a gyógyszer, vagyis maga a máj termelné a szükséges enzimeket.

Nageswararao Chilukuri, a kísérlet vezetője egy ártalmatlan adeno asszociált vírust használt, hogy a megfelelő DNS utasításokat a tesztalanyként szolgáló egerek májába jutassa. A rágcsálók szervezete ezután valóban elkezdte előállítani a paraoxonáz 1 (PON1) nevű enzim felturbózott változatát, mely megvédte őket a hat héten át tartó, normál körülmények között végzetes idegméreg injekció-kúrától. A kutatók felfedezték, hogy az injekciót nem szükséges egyenesen a májba fecskendezni, az izmokba juttatva is ugyanolyan hatékonyan működik.

A genetikai változtatások kimenetele soha nem egyértelmű, ebben az esetben az adott okot az aggodalomra, hogy az immunrendszer az általa ismeretlen folyamatokra gyakran túlzott aktivitással reagál (mint amikor kilöki a frissen beültetett szervet). A tesztek kimutatták, hogy az egerek szervezete ugyan valóban belekezdett az antitest termelésébe, de az olyan alacsony szinten maradt, hogy nem tudta hatástalanítani az enzim működését.

A megnövekedett PON1 szint még öt hónapon át kimutatható volt az állatok szervezetében.

A kutatók nem csak a génmódosított katonák jövőjét vizionizálják, hanem a génmódosított sürgősségi mentősökét, katonai kutyákét vagy akár vegyszerekkel dolgozó mezőgazdasági munkásokét is. Utóbbiak ugyan az idegmérgeknél kevésbé veszélyes anyagokkal érintkeznek, de a rovarölő, gyomirtó, permetezéshez használt vegyi anyagok is egészségkárosító hatásúak lehetnek hosszútávon.

Az egerek szervezete azonban máshogy reagálhat, mint az embereké, figyelmeztetnek a tudósok.

A PON1 manipulált változata, a humán fizikum más felépítése miatt erősebb válaszreakciót indíthat be az embereknél, amely súlyos következményekkel járhat. Még az is előfordulhat, hogy a nem-módosított, a szervezetünkben természetesen jelenlévő paraoxonázt is blokkolja az immunrendszer, megemelkedett koleszterin szinthez és szívproblémákhoz vezetve. Chilukuri elismeri a lehetséges akadályokat, de a kísérleteket folytatja. “A teszt az alapelv működésének bizonyítására szolgált.” - mondta a biokémikus.

(Fotó: jbmld.jb.mil, Flickr/armyjmtc, Wikimedia Commons, Piqsels)