Kezdjük az elején némi gyors magyarázkodással: egyáltalán mi a büdös francért szeretne valaki PlayStation 2-t használni 2022-ben, amikor a PlayStation 5 is lassan 2 éves lesz? A válasz röviden az, hogy ezt bizony manapság csak a legelvetemültebbek szeretnék, akik azért némileg készek a kompromisszumra. Azt talán egyre többen fogadják el, hogy akadnak zenebolondok, akik esküsznek arra, hogy a hangzást semmi sem adja vissza annyira mint a bakelit. Ennek analógiájára pedig akadnak, akik esküsznek arra, hogy egy-egy szoftver megfelelő élvezetéhez szükség van arra az eredeti hardverre is, amire azt elsődlegesen fejlesztették. Ennek egyik legjobb példája talán a Silent Hill két legklasszikusabb része, a második és a harmadik felvonás, melyeket eredetileg PS2-re fejlesztettek, és bár idővel a többi kortárs konzolra is ellátogattak, valamint készült belőlük egy meglehetősen botrányos és vállalhatatlan „HD” feldolgozás is, mégis a Sony régi fekete gépe ezeknek a klasszikus horrormeséknek az igazi otthona. Az igazán fanatikusok ezért nem csak az emulátort kerülik, mint az ördög a szenteltvizet, de megpróbálnak old school kijelzőt is felhajtani. Nekik ezért az adapterrel nem is lesz problémájuk.

A hozzám hasonlóak viszont ilyen messzire már nem merészkednek, hanem a PS2-t modern kijelzőre próbálják valahogy rákötni. A fentiekhez tegyük hozzá, hogy egészen váratlanul tört rám a Silent Hillezés kényszere, ezért relatíve olcsó és gyors megoldást kerestem. És találtam is a kínai gyártmányú PS2 to HDMI Converter G300 elnevezésű eszköz képében. Nem volt sok ok a gyanakodásra, hasonló adaptert használtam a Wii-hez, és az vígan működött (a Wii adapter sajnos nem kompatibilis a PS2-vel).

Az eszköz cirka 4000 forint, szállítási költséggel együtt mondjuk 5000 forint környékén mozog. Nem őrült olcsó, de nem is eszement drága, ahhoz viszont már elég sok pénz ez, hogy csak úgy vidáman lángra lobbantsam, majd meggyújtsak vele egy szivart. Épp ezért is volt keserű csalódás, amikor az eszköz az üzembe helyezést követően nem működött. A probléma, mint utólag kiderült, két helyen keresendő: egyrészt az eszköz mellé adott túlzottan optimista használati útmutatóban, másrészt pedig a PS2-ben.

Az üzembe helyezés előtt gondosan tanulmányoztam a használati útmutatót: eszerint a használat pofon egyszerű, mint az egyszeregy, csak be kell dugni az eszközt és megy is, plug and play egyetlen HDMI kábellel, vagy mint az a papíron betűről betűre olvasható ékes angol nyelven:

„No power adaptor, no messy Cords-just one HDM7I cable.”

Ráadásul a szöveg melletti ábrán is csak egyetlen HDMI kábel húzódik nagy elegánsan az adapterrel ellátott PS2 és a kijelző között. Mindez önmagában két ok miatt volt meglepő. Egyrészt a Wii adapterhez kellett áramforrás, másrészt rejtélyes okból a dobozban is lehetett találni egy USB kábelt (gondoltam, csak jó fejek, és túl sok volt raktáron). Na de mindegy, PS2-re fel! Csak sajnos nem történt semmi. Mint utólag kiderült, a G300 lelkes, fiatal mérnökei sem tudták megerőszakolni a fizikai törvényszerűségeket, ezért áramforrásra igenis szükség van. Ez tehát az a bizonyos USB kábel, aminek a bemenete a készülék oldalán található (elég kicsi, ezért elsőre alig lehet észrevenni), és amit szerencsére akár a PS2 egyik üres USB portjára is ráköthetnünk. Viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez az oldalsó kiágazás a viszonylag elterjedtnek mondható PS2 Slim modellen mennyire csodálatosan a tápkábel útjában van.

Azt várhatnánk, hogy ennyi volt, vár ránk Silent Hill városa. Sajnos ismét keserű csalódás az osztályrészünk, és a gyógyírhez ezúttal még alaposabb kutakodásra van szükség.

A fenti videó tisztázza az USB kábel kérdését, és kitér a másik problémára is, ami a PS2 beállításában keresendő. A PS2 két jelet küldhet ugyanis videó kimenetként, vagy egy kompozit jelet vagy egy komponens jelet – és az eszköz csak és kizárólag a komponens jelet képes átalakítani. Az nem teljesen tiszta, hogy a pálya nehezítéseként maga az eszköz vált-e át a másik jelre, vagy csak én nem voltam elég előrelátó tizensok éve, amikor az PS2-t végleg elcsomagoltam, és nem váltottam át a komponens jelre. Az viszont biztos, hogy a fenti segítő videó tanácsa az ügyben, hogy keressünk egy kijelzőt, amivel működik a PS2, majd azon váltsunk át komponens kimenti jelre, és meg is vagyunk. Hogy ez miért lehet savanyú válasz azok számára, akik épp egy HDMI adaptert vásároltak a PS2 mellé, az talán nem szorul külön okfejtésre.

Szerencsére a logika azt diktálja, hogy ha van gépünk, akad hozzá áramforrásunk, illetve működik a kontroller is, akkor a beállítást el tudjuk végezni, ehhez a kijelző csak némi luxus, amin ellenőrizhetjük, hogy ugyan mégis mi a fenét csinálunk. Magyarán lehetséges a készüléket vakon átállítani. Szerencsére a problémám nem volt teljesen egyedi, így a neten többen is leírták a pontos gombkombinációt, és ez az ami tényleg be is vált:

• Kapcsoljuk ki a készüléket és szedjük ki belőle a lemezt, ha maradt az olvasóban!
• Kapcsoljuk be az eszközt, majd várjunk (a biztonság kedvéért) körülbelül 1 percet!
• A D-padon nyomjuk meg egyszer a lefele gombot, majd nyomjunk X-et!
• Ezután háromszor nyomjuk meg a D-padon a lefele gombot! – ha mindent jól csináltunk, a komponens/RGB beállításnál járunk.
• Nyomjunk X-et (beléptünk a menübe)!
• A D-padon nyomjuk meg egyszer a jobbra gombot, és azután nyomjunk X-et ismét!

Ha minden igaz, ekkor szólhatnak a fanfárok, feltámadott a rendszer!

(Fotók: Rakéta/Felkai Ádám)