Ezeket a ritkulásokat hívjuk Kirkwood-réseknek: vagyis az aszteroidapályák (pontosabban a félnagytengelyek) eloszlásában látszó „lyukakat”, amelyeket a Jupiter pályarezonanciái vájnak ki.
Daniel Kirkwood már 1866-ban észrevette, hogy ahol az aszteroida keringési ideje egyszerű arányban áll a Jupiterével, ott előbb-utóbb gond lesz. Például nagyjából 2,5 CsE-nél egy test 3,95 év alatt kerüli meg a Napot, így a Jupiter egyetlen fordulata alatt az aszteroida körülbelül háromszor is körbeér.
A Jupiter ismétlődő „rángatásai” ettől kaotikussá tehetik a pályát: az excentricitás nő, és az aszteroida előbb-utóbb a belső bolygók pályáit is metszeni kezdheti. Na és innen lesz igazán földközeli a történet, mert egy ilyen égitest bizony ránk is veszélyes lehet.
A Kirkwood-rés tehát nem egyszerűen egy folt a Naprendszerben, hanem egy gravitációs csúszda – és érdemes rajta tartani a szemünket.
(Forrás: IFLScience, kép: az Ida-aszteroida és a kísérő "holdja", NASA/JPL-Caltech)
