A kísértetműhold igaz históriája

2020 / 02 / 07 / Felkai Ádám
A kísértetműhold igaz históriája
A LES-1 műholdat 1967-ben lőtték fel az űrbe, de különböző technikai okok miatt nem tudott pályára állni. A NASA le is írta elveszett műholdként. 2013-ban a LES-1 azonban újra jeleket kezdett sugározni.

A LES-1 (Lincoln Experimental Satellite) egy kilenc műholdból álló sorozat (LES-1-től LES-9-ig) része lett volna, amit az MIT Lincoln Laboratóriuma épített a NASA-nak 1965 és 1976 között. A LES-1-hez hasonlóan a LES-2, LES-3, LES-4 műholdak sem tudtak pályára állni kilövési hibák miatt, mégis a NASA szerint sok sikert is hoztak ezek a fejlesztések.

A LES-5, -6, -8 és -9 viszont sikeresen elérte a célját, a LES-7 pedig, amely technológiai fejlettségben a NASA szerint jócskán meghaladta a korát, sosem készült el, mert a Pentagon megvonta a támogatást.


LES műhold az MIT laboratóriumában

A szatellitek eredetileg a műholdas katonai kommunikációs lehetőségeket tesztelték volna azután, hogy a Csendes-óceánon végzett kísérleti atomrobbantások foltokat ütöttek az ionoszférán, és emiatt megszűnt a nagyfrekvenciájú kommunikáció a Hawaiiin és Új-Zélandon tartózkodó szövetségesekkel.

Addig ugyanis az úgynevezett „ionospheric skip” megoldással „pattantak vissza” ezek a jelek az ionoszféráról, és tették lehetővé az összeköttetést két olyan pont közt, amelyet a Föld görbülete amúgy gátolt volna. Miután azonban a nukleáris robbantások hatásaként az ionoszféra kilyukadt, ez a megoldás megbízhatatlanná vált. A LES rendszer pedig ezt váltotta volna ki a műholdas kommunikációval.

Nem ez lett volna az egyetlen megoldás, egy másik terv szerint rengeteg réztűvel foltozták volna be az ionoszférát, ám arra hamar rájöttek, hogy a világűr ilyen szintű teleszemetelése mégsem annyira jó ötlet – szóval ezt a programot ejtették inkább.

Ám térjünk vissza a sorozat első tagjára, a LES-1-re! Évtizedekkel azután, hogy ezt a műholdat kilőtték, és az nem tudott pályára állni, és a programot is elvetették, egy amatőr csillagász, Phil Williams, ismeretlen, négy percenként eltűnő, majd újra megjelenő jeleket fogott. Hamarosan rájött arra is, hogy a jel forrása az elveszettnek hitt LES-1.

A kutatók később rájöttek, hogy a jelek eltűnését majd megjelenését az okozhatja, hogy a 30 kilós eszköz pörög-forog a sötét űrben, így a napelemeit ilyen időközönként érheti a fény. És ezek a napelemek működtethetik a mára egyébként lemerült akkumulátorokkal keringő eszközt.

Maga Williams mindezt úgy írta le, hogy a napelemek töltésének fluktuációja különösen kísértetiessé teszi ezt a 237 MHz-en fogható adást.

A fenti magyarázat ellenére a tudósok nem tudnak kielégítő választ adni a kérdésre, hogy miként működhet még egyáltalán ez az eszköz, hiszen a legtöbb technológia gyorsan tönkremegy az űr zord körülményei közt még akkor is ha folyamatosan karbantartják, nem hogy magára hagynák évtizedekig. A LES-1-nek ráadásul a hatóműve mondta fel a szolgálatot, majd miután nem állt pályára, 1967-ben megszűnt jeleket adni.

Néhány elképzelés szerint az évtizedek alatt lényegében teljesen lebomlott a műhold akkumulátora, és ezért most a napelemekből közvetlenül jut feszültség a számítógéphez, amiért akár a hibás drótozás is felelőssé tehető, és az sincs kizárva, hogy ez utóbbi okozta a műhold problémáját eredetileg is.

Természetes előfordul, hogy megszűnik, majd helyreáll a kapcsolat egy műholddal: 1988-ban például a NASA vesztette el a napot megfigyelő SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) szatellitet, de kiderült, hogy csak szoftverhibáról volt szó, és a SOHO-val hamarosan helyre is állt a kapcsolat.


A SOHO

A LES-1 esete azonban egészen más, és amíg az eszközt fizikailag át nem vizsgálja valaki, csak találgatni lehet. Hiszen bármilyen alaposnak tűnhet a fent vázolt teória a LES „feltámadásával” kapcsolatban, első hallásra valószínűtlen, hogy egy hatvanas évekbeli technológia évtizedek után is megőrizze működőképességét a világűrben. Olyannyira az, hogy maga a NASA is alig akarta elhinni, és csak három évnyi vizsgálat után ismerte el, hogy a jelforrás valóban a LES-1.

A LES-1 művészeket is megihletett: ez a központi eleme a Signal Tide című alkotásnak a Kovács/O’Doherty párostól. Ezt eredetileg a Los Angeles Megyei Művészeti Múzeumban mutatták be, és a LES-1 élő adását ember és gép által generált betétekkel egészítették ki. A mű létrehozásában David Bryant zenész is segített.

(Kép: flickr/Vu Long z2, NASA, wikimedia commons)


Szextechnológiai innovációk, amiket már ma ki lehet próbálni
Szextechnológiai innovációk, amiket már ma ki lehet próbálni
A virtuális valóság ebben az iparágban például már nem is annyira virtuális.
1111 napot töltött az űrben egy orosz űrhajós, de egy rekordot még így sem döntött meg
1111 napot töltött az űrben egy orosz űrhajós, de egy rekordot még így sem döntött meg
Oleg Kononyenko szeptember 23-án tért vissza a Földre, miután több mint egy évig tartózkodott egyhuzamban a Nemzetközi Űrállomáson.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.