Az ETH Zürich és a Max Planck Intézet kutatói kifejlesztették a ködfogó hálóknak egy újabb változatát, amely egy hasznos plusz funkcióval is rendelkezik: hatékonyan fertőtleníti a kicsapódó vizet, ami ezáltal azonnali fogyasztásra alkalmassá válik pusztán a hálóhoz használt anyagoknak köszönhetően. Az eszköz titkát az összetételében kell keresni, a felhasznált komponenseket ugyanis úgy válogatták össze, hogy segítsék a vízcseppek megtapadását a felületen és az egészségre káros vegyületek lebontását is elvégezzék.

A háló anyagának alapját üvegréteg és fémdrótok adják, amelyeket sűrű szövésű struktúrába rendeznek, hogy a köztük átfújó szelek által hordozott vízcseppeket, illetve páratartalmat felfogják. A drótok bevonata fotokatalitikusan reaktív ötvözet, amit hidrofil és hidrofób részekből áll, előbbi vonzza, utóbbi taszítja a vizet. A hidrofil egység fő összetevője a különböző polimereken kívül a titán-dioxid, amelyet az UV-fénnyel tettek reakcióképessé. A hidrofób réteg hasonló módon készült, de ez esetben etil-cellulózt használtak kötőanyagként. A polimerek miatt a vízcseppek jobban megtapadnak a háló felületén, ahonnan az összegyűlt víz gyorsan távozik a tárolókba, mielőtt még a szél elpárologtathatná, a titán-dioxid pedig jelentős tisztítóhatást fejt ki.

Az elvégzett tesztek alapján a víz dízeltartalmát és a biszfenol A nevű szintetikus vegyületet is redukálta a ködfogó, méghozzá rendkívül gyorsan: a vegyületek 99,9% már harminc perc múlva megsemmisült.

Az eszköz működését beltéri és kültéri teszteken is vizsgálták naposabb és borúsabb időben is és az eredmények alapján kiderült, hogy a napfény, pontosabban az UV-sugárzás fontos szerepet játszik a fertőtlenítő hatás kialakításában, mivel alapvetően szükséges a titán-dioxid aktiválásához, azonban már egészen rövid ideig tartó sugarázás is elegendő a kellő reakcióképesség kialakításához. A ködfogó háló előnye, hogy energiafogyasztás nélkül, pusztán némi napfény segítségével üzemeltethető és passzív módon oldja meg a vízgyűjtés és víztisztítás folyamatát egyidejűleg, ezért azokban a régiókban, ahol magasabb szintű a légszennyezettség, hatékony alternatívát jelenthet az eddig alkalmazott megoldásokkal szemben.

A kutatók a háló elsődleges felhasználási területét a sűrűn lakott városi központokban képzelik el vagy akár a hűtőtornyok gazdaságosabb üzemeltetését is lehetővé tehetik a távozó vízgőz “újrahasznosításával”.

(Fotó: Max Planck Institute for Polymer Research, ETH Zürich/Adobe Stock)