Max Telford zoológus szerint a „miért pont így?” típusú rejtélyekhez jó térkép az élet fája, de a válaszhoz gyakran kell egy trükk: azt vizsgálni, hogy ugyanaz a tulajdonság több ágban, egymástól függetlenül megjelent-e. Ezt hívják konvergens evolúciónak, és olyan, mint egy természetes kísérlet.

A herék mérete erre tankönyvi példa. Két hasonló termetű majom közül a colobus hímek heréi csak 3 grammosak, a makákóké viszont 48 grammosak. Hogy ez miért van így, arra több magyarázat is akad: például, hogy a nagy herék a pávatollhoz hasonlóan inkább „díszek”, amelyek a nőstények tetszését keltik fel, és nem közvetlenül hasznosak.

A legvalószínűbb magyarázat azonban a párzási rendszerben keresendő. A colobus hímek keményen küzdenek egy nőstényháremért, és a nőstények kizárólag velük párosodnak. A makákók ezzel szemben nagyjából harminc egyedből álló, békés vegyes csapatokban élnek, ami „mindenki mindenkivel” alapon működik: a hímek több nősténnyel, a nőstények több hímmel is élnek szerelmi életet.

A háremes rendszerben elég lehet minimális spermiumot termelni: hiszen ha egy csepp is elég az utódhoz, miért gyártson többet? A makákóknál viszont a verseny a testen belül zajlik, a nagy herék pedig épp ezért előnyt jelenthetnek, mert több spermiumot tudnak előállítani.

Hogy ez tényleg így van-e, arra jó teszt a konvergens evolúció – és valóban azt látjuk, hogy az emlősöknél újra és újra ugyanaz a minta bukkan fel: a promiszkuitásra hajlamos fajoknál nagyobb, az inkább monogám fajoknál kisebb herékkel. A delfineknél például a herék akár a testtömeg 4 százalékát is elérhetik, ami embernél arányosan nagyjából egy 3 kilós csomagnak felelne meg.

Az áll viszont magányos csontsziget: más emlősnek nincs ilyen, még a neandervölgyieknek sem. Így marad fél tucat elegáns ötlet – ám a konvergens evolúció hiánya miatt kevés esélyünk van rá, hogy ezek közül bármit biztosan kipipáljunk.

(Kép: Pixabay)