A Sloan Digital Sky Survey egy 2000-ben indult, rendkívül ambiciózus projekt az égbolt feltérképezésére, amit egy Új-Mexikóban elhelyezett, 2,5 méter átmérőjű, nagylátószögű távcsővel végeztek és végeznek még ma is, nap mint nap a csillagászok. A több mint két évtizednyi adatgyűjtés alatt rengeteg új objektumot, kvazárokat, csillagokat és galaxisokat sikerült minden eddiginél alaposabban megismerni és a munka segített a kutatóknak az univerzum evolúciójának és a Tejútrendszer történetének felmérésében.
A program részeként rendszeresen tesznek közzé újabb adatbázisokat, amelyeket néhány év leforgása alatt gyűjtöttek be és rendszereztek, erre legközelebb 2023 januárjában fog sor kerülni. A most zajló munkát már az SDSS-V, vagyis a Sloan Digital Sky Survey ötödik fázisának keretében végzik, ami két, 2,5 méteres teleszkóp (az új-mexikói és egy Chilében található) megfigyeléseire épít. Az adatok a tudományos munkákon túl olyan programokat is segítenek, amelyek elsősorban a nagyközönségnek szólnak és a csillagászatban kevésbé jártas emberek számára is közérthető módon mutatják be a világegyetem különböző részeit.
Ez volt a célja a Johns Hopkins Egyetem munkatársainak is az általuk készített térkép publikálásával, amelyet novemberben tettek közzé: a kutatók leírása szerint az univerzum térképével azt szerették volna bemutatni az érdeklődők számára, hogy hogyan néz ki valójában a galaxisokkal benépesített égbolt. A térkép megalkotásához a Sloan Digital Sky Survey elmúlt 15 évének eredményeit használták fel, de, annak ellenére, hogy rendkívül sok adat áll rendelkezésre, a grafikákon csak egy kis szeletet mutatnak be az univerzumból. Ennek oka, hogy a teljes adatbázisra alapozott térkép túlságosan átláthatatlan lenne, így viszont a szeletnyi részleten jobban kivehetőek az egyes galaxisok.
A térkép csak pontszerűen ábrázolja a galaxisokat, amiből 200 000-et mutatnak be, az interaktív jelleget az adja, hogy a különféle színekkel jelölt csoportokra kattintva rövid leírást lehet olvasni a jellemzőikről. A Tejútrendszer a térkép alján látható és innen kiindulva térben és időben is távolodunk a galaxisunktól: először a Tejútrendszerhez hasonló spirálgalaxisok, majd az elliptikus galaxisok, a nagyobb vöröseltolódású vörös elliptikus galaxisok, a kvazárok, a nagyobb vöröseltolódású kvazárok következnek, míg végül megérkezünk a látható univerzum széléig, ahol a 13,7 milliárd évvel ezelőtti ősrobbanás idején kiinduló sugárzás képe fogad minket.
(Fotó: ESA/AOES Medialab)