A Journal of Cosmology and Astroparticle Physics című folyóiratban megjelent friss munka nagyjából harminc „kiterjesztett” kozmológiai modellt tesztelt. Ezek a standard kozmológiai modellen túl próbálták megmagyarázni a Hubble-feszültséget – vagyis azt, hogy a világegyetem tágulási sebességére a korai univerzum (a kozmikus mikrohullámú háttér) és a közeli galaxisok, szupernóvák mérései látványosan eltérő értékeket adnak.

A kutatók most mindegyik extra modellt elvetették. Erminia Calabrese kozmológus szerint ezek az új megfigyelések „jelentősen összehúzzák az elméleti játszóteret”.

Az ACT a háttérsugárzást példátlan részletességgel térképezte fel, és nagy, körülbelül hat méter átmérőjű főtükrének köszönhetően élesebb képet adott, mint az Európai Űrügynökség Planck-missziója.

Colin Hill kutató úgy fogalmaz: az ACT és a Planck eredményei együtt a szokásosnál is erősebben támasztják alá, hogy a Hubble-feszültség nagyon is valós probléma. A távcső már nyugdíjban van, de az adatai még hosszú évekig munkát adnak a kozmológusoknak, akik továbbra is azon törik a fejüket, mi hajtja a táguló világegyetemet.