A hafnium a periódusos rendszer 72-es rendszámú eleme. Nevét Koppenhága latin nevéből, Hafniáról kapta, mivel itt fedezték fel. Ez az ezüstszürke, csillogó, korrózióálló átmenetifém a titáncsoport tagja. Tulajdonságai nagyon hasonlítanak a periódusos rendszerben felette található cirkóniuméhoz.

A hafniumnak azonbak akad egy szuperképessége: ellentétben a legtöbb elemmel, amelynek izomerjei csak másodpercek töredékéig léteznek, a hafnium izomerjei sokkal tovább fennmaradhatnak. Ez az egyedi tulajdonság pedig elméletileg képessé teszi ezt az elemet arra, hogy példátlan erejű fegyvert kovácsoljanak belőle.

Bizonyos tudósok szerint a hafnium izomerjei akár már egyszerű röntgensugárzással is aktiválhatók és rendkívül erős gamma-sugárzássá alakíthatók át – akár 250-szer erősebbé, mint amilyenek az eredeti röntgensugarak voltak. Ha pedig ez a folyamat tényleg megvalósítható, az jelentősen növelhetné a gamma-sugarak pusztító erejét, ami tehát – elméletben legalábbis – hafnium alapú fegyverek kifejlesztéséhez vezethet.

A hafnium izomerjeinek lehetséges katonai alkalmazása így komoly aggodalmakat vetett fel, mivel egy ilyen potenciális fegyver nem csak bivalyerős lenne, de szinte teljesen kívül is állna a jelenlegi szabályozásokon. A jelenlegi atomsorompó-egyezmények ugyanis nem terjednek ki kifejezetten a hafniumra, mivel elsősorban az uránt és a plutóniumot szabályozzák, illetve a hasadási és fúziós folyamatokra koncentrálnak. Mivel viszont a hafnium izomerjei más mechanizmusokon keresztül működnek, előfordulhat, hogy technikailag nem sértik meg ezeket a szerződéseket. Ez a kiskapu így lehetővé teheti a hafnium alapú fegyverek kifejlesztését és bevetését anélkül, hogy megsértenék velük a meglévő nemzetközi megállapodásokat.

Bár a hafnium bombák létrehozása valószínűleg évtizedekbe telne, egy ideje sajnos – úgy tűnik – akad mozgolódás ezen a területen. Oroszország például aktív kutatási programot folytat az izomer fegyverekkel kapcsolatban. Az Egyesült Államokban pedig a DARPA és különböző tudósok is vizsgálják a hafnium izomerjeiben rejlő lehetőségeket.

Sharon Weinberger 2006-os könyve, az Imaginary Weapons: A Journey Through the Pentagon’s Scientific Underworld ezt a vitatott témát járja körül, elsősorban éppen a hafnium bombát.

Weinberger egy interjú során elmondta, hogy a bomba terve először egy 1998-ban, a Capitol Hillen tartott védelmi eligazításon merült fel, ahol azt állították, hogy a hafnium izomerjei olyan erős fegyvert tudnak létrehozni, mint egy 2000 font (nagyjából 1 tonna) tömegű bomba, csak sokkal kisebb és könnyebben kezelhető formában. Weinberger szerint azonban a bomba tényleges megvalósítása már komoly kihívásokba ütközött. A fejlesztés középpontjában egy 1998-as texasi kísérlet áll, amely során egy tudós sikeresen kiváltotta a hafnium izomerjeit egy fogászati röntgengép segítségével. Az eredmények megismétlésére tett későbbi kísérletek azonban kudarcot vallottak, ami miatt a tudományos közvélekedés inkább szkeptikus a megvalósíthatósággal kapcsolatban.

Ha tényleg működne, akkor a hafnium-bomba lenne a világon a legideálisabb tömegpusztító fegyver – viszont abban azért okkal reménykedhetünk, hogy ilyet (ha másért nem is, hát technológiai okokból) sosem fog gyártani senki.

(Források: Medium, Slate, Wiki, a cikkhez használt képet a DALL-E generálta)