A torony jelentős mennyiségű szén-dioxid megkötésére lehet képes, csökkentve ezzel a légkörbe jutó -kibocsátás szintjét. A „Mandragore” nevű épület a mandragóra növényről kapta a nevét, az ember és a természet közötti törékeny és finom kapcsolatot szimbolizálva.
A tervek a „Holnap városa” felhívás nyomán készültek el, melynek célja, hogy New York 2050-ig szén-dioxid-semlegessé váljon. Az épület maga a Roosevelt-szigeten kerülhet elhelyezésre, és üzemeltetése során aktív szén-dioxid-elnyelőként működhet, vagyis több CO2-t köthet meg, mint amennyit kibocsát.
A számok tekintetében is impozáns épület 160 emeletes lehet, 36 szélturbinával, 1600 fával, 260 000 négyzetméter fallal és 75 000 négyzetméter napelemmel borított homlokzattal. A megújuló zöldenergia hasznosítása mellett a faanyagok felhasználása segíti a levegőben lévő szén szintjének csökkentését. A föld alatt futó, és a keletkezett hőt elvezető csőrendszer, rendkívül környezetkímélő módon biztosíthatja az épület fejlett hőmérséklet-szabályozását.
A stúdió az energia-józanság (energy sobriety) politikájának jegyében igyekezett megfelelő teret alkotni ahhoz, hogy a társadalmi életmód megváltoztatása szintén hozzájárulhasson a szén-dioxid-semlegesség eléréséhez. Javaslatuk szerint minden lakás rendelkezik otthoni munkaterülettel, ami csökkenti a napi ingázás által okozott szén-dioxid-kibocsátást.
Az épületnek egyértelműen megjelenik épületszobrászati értéke is, amint az égre törő karcsú sziluettjével felnyújtózkodik az East River medréből. A tekergő kanyargó üveghomlokzat vakolatok, saját medencés apartmanokkal, teraszos lejtőkkel és rengeteg, rengeteg fával beültetett erkélyekkel hullámzik minden szinten, összességében szikrázó smaragdzöld színben pompázva.
A Rescubika cégtől nem számít meglepőnek ez a pályázati anyag, a portfóliójuk hemzseg a hasonlóan ötletes és élhető épületektől, és létesítmény-tanulmányoktól, a spirális faházaktól, az úszó sziget-kapszulákon át az űrállomásokig.
(Forrás: ImpactLab Kép: Rescubika)