UX Designerként dolgozol, bemutatnád pár szóban, hogy ez pontosan mit jelent?

UX designerként a felhasználóink problémáira, igényeire keresem a megfelelő vizuális és működési megoldásokat az üzleti igények, a megvalósításhoz szükséges erőforrások és technikai lehetőségek figyelembevételével. Kattintható prototípusokat készítek, hogy tesztelhessük az elképzeléseket, segítve a kommunikációt az érdekelt felek között, mielőtt sok időt és energiát fordítanánk a tényleges fejlesztésekre. Fontos tudni, hogy a mi munkánknak soha nincsen vége, vagyis egy projekt sosem zárul le a funkció kiadásával. A kiadott fejlesztést ideális esetben újra és újra tesztelni, majd iterálni kellene, vagyis egy folyamatos körforgásban működünk.

Hogyan kerültél erre a terültre?

Gyerekkorom óta érdekel a design, de nem sikerült képzőművészeti úton elindulnom, ezért inkább számítógépkezelést kezdtem tanulni és a kétezres évek elején nővérem ajánlásának köszönhetően az egyik első magyar internetes tartalomszolgáltató cégnél kezdhettem a pályámat. Ekkor még kevesen ismerték az internet fogalmát Magyarországon. Ez már akkor is egy elképesztően izgalmas terület volt, így az online tartalomgyártás sokféle részével megismerkedhettem.

Eleinte szerkesztőként, képszerkesztőként dolgoztam, de legjobban a webdesign érdekelt. Mindent elkövettem annak érdekében, hogy végül designerként dolgozhassak, bár tettem egy kis kitérőt a nyomtatott magazinok világába is. Ezt követte a Nosalty piacvezető gasztronómiai magazin, ahol egy sokkal nagyobb terület nyílt meg előttem. A Nosalty akkor még startup cég volt, kevesen voltunk nagyon sok feladatra. Mivel korábban elég sokat dolgoztam szerkesztőségi rendszereken, a felhasználói felületek tervezése mellett nagyon szerettem azzal is foglalkozni, hogy az üzleti célok és a felhasználóink igényeinek megfelelő fejlesztéseinket koordináljam és támogassam a szerkesztőségi munkát. Új funkciókat, folyamatokat dolgoztam ki és specifikáltam, miközben két matrica csomagot is rajzoltam a Viberre.

Borzasztóan élveztem, hogy ilyen összetett feladatköröm van, de ahhoz, hogy igazán hatékony tudjak lenni, folyamatosan keresnem kellett a kapcsolatot a felhasználóinkkal, hogy megértsem, pontosan mire is van szükségük, mik a problémáik, milyen funkciók fejlesztését kellene priorizálnunk (még ahhoz is, hogy milyen Viber matricákra lenne igényük), emellett pedig sokszor elkísértem a sales csapatot a kampányok egyeztetéseire is, hogy az ügyfelek igényeit is megismerhessem. Akkor kezdtem igazán kapcsolatba kerülni a UX designnal, a különböző kutatási módszertanokkal.

A Nosalty-t később a Central Média kiadó vásárolta meg, ahol további tapasztalatokat szereztem az nlc.hu, a 24.hu, Startlap és Citromail, termékeken való munkáim során. Az arculattervezés és UI design mellett nagyon izgalmas UX kutatásokat, felhasználói teszteket és interjúkat is végeztünk. Ebből a világból érkeztem a memoQ-hoz, egy számomra eddig teljesen ismeretlen, a fordítástechnológia iparágába.

Nőként nehéz ezen a területen érvényesülni?

Nem hiszem, hogy nőként nehezebb lenne érvényesülni, mint férfiként.

Mi volt a legnagyobb nehézség, amit le kellett küzdened, amíg idáig eljutottál?

Elég introvertált személyiség vagyok és a UX design egyik kulcsfontosságú eleme a jó kommunikációs készség. Nem szeretek szerepleni, előadni és mindig szorongok egy kicsit az ismeretlen emberekkel való beszélgetések előtt. Sokkal jobban szeretek megfigyelni, rendszerezni, elmélyülten dolgozni. Minden user teszt előtt nagyon izgulok, ezt talán még ma sem sikerült teljesen leküzdenem. ?

Hogy kerültél a jelenlegi munkahelyedre?

Bokros György, a design csapatunk vezetője kért fel, hogy vállaljam el ezt a UX pozíciót a memoQ-nál. Gyurival már a korábbi munkahelyemen is együtt dolgoztunk, nagyon kis jó csapatot alkotva. Szimpatikus volt, amiket a feladatkörről, cégről elmondott és olvastam a Rakétán megjelent cikkeket is. Nagyon megtetszett a lehetőség és régóta szerettem volna egy nemzetközi szinten elismert szoftverfejlesztő cégnél dolgozni, új tapasztalatokat szerezni. Nem volt kérdés, hogy örömmel csatlakoznék a csapathoz.

Mi volt a legnagyobb szakmai kihívásod?

A memoQ egy nagyon bonyolult szoftver, nem lehet csak úgy egy hétvége alatt megtanulni. Rengeteg új iparági és technológiai szakkifejezés kapcsolódik a munkánkhoz, ezért folyamatosan tanulok. Jelenleg a webshopos folyamatainkon és a belső rendeléskezelő rendszeren dolgozom. Nagyon sokféle ügyfelünk van a szabadúszótól az óriási fordítóirodákig, sokféle szolgáltatásunk és személyre szabott megoldásaink vannak. Többféle nyelven lehet olvasni az oldalainkat, többféle valutával lehet terméket és szolgáltatásokat vásárolni, és sokféle háttérrendszer alakítja a folyamatainkat, vagyis mindenre is gondolni kell egy-egy funkció megtervezésekor. Mivel az ügyfeleink nagy része külföldi, ezért az angolul történő kommunikáció és dokumentáció teljesen természetes a cégnél. A korábbi munkahelyeimen szinte sosem használtuk az angolt, ezért ehhez is hozzá kellett szoknom.

A fordítástechnológia jövője magyar szakemberek szemszögéből A mesterséges intelligencia fejlődése vajon tényleg feleslegessé teszi a fordítók és a tolmácsok munkáját? Egy kérdés, ami szinte mindenkit foglalkoztat, ezért a válaszok nyomába eredtünk, méghozzá a témában jártas szakemberek segítségével.

Mire vagy a legbüszkébb?

Főleg arra, hogy a memoQ egy nemzetközileg elismert, értékteremtő technológiai cég. Mindig fontos volt számomra, hogy olyan helyen dolgozhassak, aminek a beállítottságával, céljaival azonosulni tudok. Büszke vagyok arra az érékrendre, amit a memoQ képvisel.

Érzed-e, hogy a jelenlegi munkahelyed támogat a céljaid elérésében, ha igen, akkor pontosan hogyan?

Igen, abszolút. Egy design csapatnál különösen fontos, hogy a munkánk – főleg a termék kutatási fázisaiban – kísérletező lehessen. Szívesen kipróbálunk új UX metodológiákat, szoftvereket és igyekszünk tisztában lenni az aktuális trendekkel is. Sokszor a leggyorsabban elkészíthető első üzemképes prototípus szemléletben tervezünk és fejlesztünk, így a rugalmasság product owneri, designeri és fejlesztési oldalról is elengedhetetlen. Munkatársaink nyitottak a javaslatainkra, igényeinkre, a HR csapat gyorsan és hatékonyan reagál ezekre, nincsenek üres ígéretek. Különböző szakmai tanfolyamokra, tréningekre és konferenciákra is járunk. Minden héten tartunk csapat meetinget és négyszemközti beszélgetést is a csapat vezetőjével. A design csapatban mindenkinek más-más erősségei vannak, így nagyon jól kiegészítjük, támogatjuk egymást. Rengeteget tudunk egymástól tanulni. A magánéletben is számíthatunk egymásra. Ez egy nagyon támogató, rendkívül nyitott, kiemelkedően okos és intelligens, és főleg jófej közösség, és ahogy eddig tapasztaltam, ez az egész iparágra jellemző.

Ez a munka összetett képességeket igényel, neked mi az erősséged?

Nagyon szeretek prototípusokat kidolgozni, fenntartható design rendszereket, összetett, többfunkciós komponenseket építeni, UX kutatási módszereket kipróbálni, user teszteket csinálni. A design pszichológiai oldala különösen érdekel. Sokféle feladatra vagyok képes akár párhuzamosan is koncentrálni és elég kitartó vagyok. Azt hiszem a legnagyobb erősségem mégis az empátia és a rugalmasság, hogy nem ragaszkodom az elképzeléseimhez, nem szeretek bele a terveimbe. Jól fogadom a kritikákat és könnyen el tudom engedni azokat az ötleteket, amik nem bizonyulnak elég hatékonynak és szívesen kísérletezem a különböző megoldásokkal.

Mi az a képesség, amire egy UX Designernek mindenképp szüksége van?

Elsősorban az empátia, a figyelem és megértés képessége, a felhasználó-központú gondolkodás. Fontos a jó kommunikációs készség és a kutatási módszertanok ismerete. Jól kell ismerni a felhasználói szokásokat. Tudni kell jó teszteket végezni, jól kérdezni. Képben kell lenni, hogy milyen kutatási területekhez, milyen kutatási módszertanokra lehet szükség. Jól kell ismerni legalább egy tervezői szoftvert, pl. Figma. Tudni kell rendszerekben és előre gondolkozni és fenntarthatóan tervezni, hogy egy későbbi tervet is elő lehessen venni úgy, hogy érthető legyen annak felépítése, újra felhasználható legyen akár egy másik designernek is. Fontos a terveket megfelelően és precízen, a közös nevezéktannal átadni a fejlesztőknek abban a formában, amiben látszik minden felhasználói eset és funkció működése, és világos a lépések sorrendje.

Tisztában kell lenni a webergonómiával és előnyben kell részesíteni a használhatóságot, vagyis a megoldandó problémákra fókuszálni. Folyamatosan követni kell a statisztikákat is. Fontos tudni, hogy a felhasználóink milyen eszközökről, hogyan és milyen kontextusokban használják a termékünket, honnan érkeznek, milyen szokásaik vannak. Fel kell kutatni és fel kell tudni rajzolni a felhasználói utakat. Tudni kell a különböző eszközökre adaptálni a terveket (desktop, mobil, tablet). Nem elég egyféle esetben gondolkozni, el kell jutni a határesetekhez is és tudni kell a megfelelő mintákat alkalmazni, semmiképp sem kell mindent újra kitalálni, sőt! Amit pedig nem szabad elfelejteni, jól kell tudni csapatban dolgozni.

Lehet-e tudatosan UX Designernek készülni (ha például egy kisgyerek fogékony a kreatív művészetekre, szerinted ajánlható neki ez a terület)?

A UX design ennél szerintem komplexebb terület. Abból, ha valaki kreatív és tehetségesen rajzol, még nem következik egyértelműen, hogy UX designernek kellene készülnie. Ugyanez fordítva is igaz. Attól még, hogy valaki nem feltétlenül tud jól rajzolni, lehet nagyon jó UX szakember. Láttam már nagyon tehetséges képzőművészeket nagyon rossz designokat alkotni, ugyanakkor ismerek több nagyon ügyes UX szakembert is, akik teljesen más területekről érkeztek. Természetesen azt sem lehet kijelenteni, hogy ne lenne összefüggés az esztétikai érzék és a felhasználói élmény tervezése között, ismerek olyan designert is, aki inkább fejlesztő lett, mert webdesignerként sokat foglalkozott a HTML, CSS, Javascript, stb. kódnyelvekkel is és rájött, hogy őt ez jobban érdekli. Sok közgazdász és fejlesztő egyébként ösztönösen ügyesen közelít a UX témához. Összességében tehát szerintem jó UX designer főleg azokból a kreatív emberekből lesz, – emellett persze lehetnek tehetséges grafikusok is – akik empatikusak és jó a megfigyelő készségük és szeretnek problémákat hatékonyan megoldani.

Milyen képzés az ideális?

Az emberek tanulási készségei eltérőek, ezért lehet, hogy nem mindenkinek ugyanaz a képzés az ideális. Én a workshop jellegű, gyakorlat-orientált tanfolyamokat kedvelem. Inkább a kipróbálásban, a kísérletezésben hiszek. Fontos sokat olvasni a témáról, kell is, de nem lesz igazán jó szakember az, aki még életében nem csinált egy user tesztet sem. Olyan képzést érdemes választani, ahol van egy konkrét projekt, amit a kutatástól a tervezésen át a tesztelésig végig kell csinálni. Jó, ha vannak mentorok, akitől lehet kérdezni. Nekem jelenleg is vannak olyan UX-es ismerőseim, akiket – a kollégáim mellett – nagyra tartok, akikhez rendszeresen fordulhatok szakmai kérdésekkel. Érdemes szakmai csoportokhoz csatlakozni és részt venni minél több gyakorlati projektben és Daily UI feladatokat végezni, mert a UI (felhasználói felület) elemek alapos ismerete elengedhetetlen a tervezői munkához.

Milyen tanácsot adnál egy fiatal lánynak, aki ilyen karrierben gondolkozik, esetleg te valamit másként csinálnál a tapasztalataid fényében, mint korábban?

Amikor én voltam pályakezdő, a UX designer munkakör még nem létezett. A kvantitatív és kvalitatív kutatási metódusok, vagyis tulajdonképpen a piackutatás különféle módszerei messze nem újak, sokféle módon foglalkoztak vele különböző szakterületek képviselői, a webes grafikusok körében ennyire egyértelműen elkülönült szakmai ág csak később alakult ki belőle, nagyjából akkor, amikor párhuzamosan a technikai lehetőségek szélesedésével, az intelligens tech-cégek elkezdtek végre felhasználóközpontú weboldalakat és alkalmazásokat tervezni.

Hova tűntek a női szoftverfejlesztők? A szoftverfejlesztői (és tágabb kontextusban az egész IT) szakma ma az egyik legférfiközpontúbb foglalkozási terület, ahol a nemek szerinti megoszlás rendkívül aránytalan képet mutat.

Amit mindenképpen máshogy csináltam volna, az az, hogy sokkal hamarabb elkezdtem volna tesztelni, beszélgetni a felhasználóinkkal. Sajnos régebben dolgoztam olyan cégeknél is, ahol a kutatásra, tesztelésre sohasem volt idő, minden sürgősen kellett és lehetetlen volt a felhasználói élménnyel foglalkozni. Fontos tehát, hogy cég is eljusson arra a szintre, ahol felmerül az igény a UX designeri munkakörre és ne úgy tekintsenek a UX-esre mint a grafikusra, aki majd a pixeleket tologatja a megrendelő saját elképzelései szerint. Sajnos még ma is gyakran keverik a különböző grafikusi munkaköröket és nem azt a pozíciót hirdetik meg, amire valójában embert keresnek.

Elsősorban azt tanácsolnám, hogy olyan cégnél próbáljanak majd elhelyezkedni, ahol a UX érettség megfelelő szinten van, ahol értik, hogy mit jelent ez a fogalom, különben nem lesz lehetőség ezen a területen fejlődni. Nem érdemes sok időt tölteni olyan helyen, ahol felesleges időpocsékolásnak tekintik a kutatást és a tesztelést.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a memoQ, a világ egyik vezető fordítástámogató szoftverének készítője.