Hova tűntek a női szoftverfejlesztők?
2021 / 10 / 08 / Raketa.hu
Hova tűntek a női szoftverfejlesztők?
A szoftverfejlesztői (és tágabb kontextusban az egész IT) szakma ma az egyik legférfiközpontúbb foglalkozási terület, ahol a nemek szerinti megoszlás rendkívül aránytalan képet mutat.

Anélkül, hogy túlterhelnénk az olvasót a száraz számadatokkal, lássunk gyorsan néhány statisztikát:

Az arányok ilyen erős eltolódása önmagában is nehezen érthető, hiszen a programozásnak más, tipikusan "nőiesnek" vagy "férfiasnak" bélyegzett szakmákkal ellentétben nincs olyan évszázadokra visszanyúló hagyománya, ami konzerválhatta volna a társadalmi berögződéseket, de még inkább nehezen magyarázhatóvá válnak a számok, ha tudjuk, hogy a szoftverfejlesztői területen hosszú időn keresztül kifejezetten magas volt a nők aránya.

Nők, akik megváltoztatták a világot

Az 1940-es évek közepén az amerikai kormány hat matematikust bízott meg egy különleges feladattal: az ő dolguk volt, hogy működtessék az ENIAC-ot, a világ első elektronikus, programozható, digitális számítógépét, ami egy egész szobányi helyet foglalt el az amerikai hadsereg marylandi létesítményében. A "világ első számítógépeként" is sokszor emlegetett ENIAC kezelői egytől-egyig nők voltak: Kathleen McNulty, Jean Jennings, Betty Snyder, Marlyn Wescoff, Frances Bilas és Ruth Lichterman gondoskodtak arról, hogy az ENIAC a megfelelő utasításokat kapja meg, és magának a számítógépnek a programozását is ők végezték, ami abban az időben még kapcsolók és kábelek segítségével történt. A szakma ugyanakkor sokáig nem volt hajlandó tudomást venni a nélkülözhetetlen munkájukról, egészen 1997-ig kellett várni, mire megkapták a nekik kijáró elismerést, amikor a hat matematikust beiktatták az egy évvel korábban létrehozott, kifejezetten a technológiai területen maradandót alkotó nőket összegyűjtő Women in Technology Hall of Fame-be.

Az ENIAC programozói közel sem az egyedüli nők voltak, akik jelentősen hozzájárultak a számítástechnika fejlődéséhez. Hogy mást ne mondjunk, a világ első programozójaként is egy nőt, Ada Lovelace-t szokták említeni, aki az 1800-as évek első felében a Charles Babbage által tervezett mechanikus számítógép fejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemeket, többek között ő jött rá arra, hogyan lehet a géppel egy utasítás-sorozatot többször végrehajtatni.

A híres női fejlesztők között legalább ilyen fontos helye van Margaret Hamiltonnak is, aki az Apollo-11 program fedélzeti repülésvezérlő szoftverének fejlesztőjeként a holdra szállás egyik kulcsfigurája volt, hovatovább neki köszönhető, hogy az Egyesült Államok mindmáig egyik legnagyszabásúbb vállalkozása nem vallott csúfos kudarcot 650 millió tévénéző szeme láttára.

A matematikus végzettségű Hamilton eredetileg csak azért vállalt el egy programozói állást a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT), hogy közel legyen az akkoriban a Harvard jogi karán tanuló férjéhez, de a sors végül úgy hozta, hogy éppen ez hozta meg neki a karrierjében az áttörést: Hamilton különleges tehetségének köszönhetően gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán, és 32 éves korára már az MIT Műszertechnikai laboratórium szoftverfejlesztő részlegének a vezetőjeként kapta meg a feladatot, hogy megalkossák az Apollo-11 parancsnoki modulját és leszállóegységét is vezérlő számítógép kódját. "Mivel a szoftver akkoriban egy rejtély, egy 'fekete doboz volt', a felsővezetés teljes szabadságot adott nekünk, és megbíztak bennünk. Meg kellett találnunk a módját és meg is találtuk. Visszatekintve, mi voltunk a legszerencsésebb emberek a világon. Nem volt más választásunk, mint hogy úttörők legyünk; nem volt időnk arra, hogy kezdők legyünk" - emlékezett vissza évekkel később Hamilton a korabeli kihívásokra. Ezekben az időkben a szoftverfejlesztés még gyerekcipőben járt (maga Hamilton volt az egyik legelső, aki a kifejezést elkezdte használni), így sem szigorú szabályok, sem meghatározott eljárás nem vonatkozott arra, hogyan kellene elkészíteni egy űrhajó számítógépének a kódját.

Neil Armstrongék szerencséjére Hamilton egy egészen új szemléletet honosított meg ezen a téren, például a korabeli elvárásoknál jóval nagyobb figyelmet szentelt a kódban található hibák megértésére és kijavítására, és ahhoz is ragaszkodott, hogy a szoftverben sokkal nagyobb hangsúlyt kapjon a hibafelismerés és helyreállítás. Bár a NASA azt hangsúlyozta, hogy az űrhajósokat arra képezték ki, hogy sose hibázzanak, Hamilton mégis aggódott az emberi mulasztás lehetősége miatt, ez az aggodalma pedig éppen az Apollo-11 leszállása közben be is igazolódott.

A leszállóegység alig három percnyire volt attól, hogy történelmet írva landoljon a Hold felszínén, amikor Armstrong egy hibajelzést kapott arról, hogy a holdkompot vezérlő számítógép processzora túlterheltté vált. Mint kiderült, a hibát az ereszkedés során használt ellenőrzőlista okozta, ami helytelenül azt az utasítást adta a legénységnek, hogy a randevúradar egyik kapcsolóját át kell kapcsolni, ez pedig olyan adatokkal árasztotta el a számítógépet, amikre a landoláshoz nem volt szükség. Hamilton és csapata ugyanakkor számoltak egy ehhez hasonló forgatókönyvvel, és a számítógépet úgy programozták, hogy a kritikus rendszerfeladatokat részesítse előnyben, az alacsony prioritású feladatokat pedig tegye várólistára, majd indítsa újra a memóriát. Ennek a megoldásnak, és Neil Armstrong gyors helyzetfelismerésének - aki a megfelelő pillanatban kézi vezérlésre váltott - köszönhetően a "Sas" végül sikeresen leszállt, és 1969. július 20-án először léphetett ember a Hold felszínére.

Hamiltonnak itt még közel sem ért véget a karrierje, hiszen később részt vett az első amerikai űrállomás, a Skylab fejlesztésében is, és még az űrsiklóprogram kezdeti szakaszában is segítette tudásával az űrügynökséget. Munkássága nők generációi számára jelentett inspirációt, 2016-ban pedig átvehette az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság-érdemrendet is. Ugyan csak posztumusz, de az érdemrendet ebben az évben egy másik szoftverfejlesztőnek is odaítélték: Grace Hopper, akit "a szoftverfejlesztés first ladyjeként" is emlegettek az első szó szoros értelemben vett programozó volt, aki többek között Neumann Jánossal is együtt dolgozott. Az '50-es években ő alkotta meg a FLOW-MATIC-ot, az első olyan programozási nyelvet, ami angol kifejezéseket a számítógép által is érthető programnyelvre fordított le, és amelyből megszületett a mai napig használt COBOL programozási nyelv is.

A számítástechnika fejlődésében rajtuk kívül is számos nő szerzett elévülhetetlen érdemeket, elég csak Mary Allen Wilkest (a LINC számítógép fejlesztője), Joan Clarke-ot (az Enigma-rejtjelezőgépek egyik feltörője) vagy Kathleen Booth-ot (az első általános célú programozási nyelv, az ARC Assembly megalkotója) említeni.


Margaret Hamilton az Apollo-űrhajókat vezérlő számítógép forráskódjával, ami mindössze 0,004 megabájtnyi memóriát foglalt (Fotó: MIT Museum)

Ahogy a fenti felsorolásból is kitűnik, a szoftverfejlesztői szakma valamikor nagyon is vonzó alternatíva volt a nők számára, a magas presztízzsel és jó fizetéssel bíró szakmák közül azon kevesek egyike, amelyben egy nő közel hasonló esélyekkel indulhatott, mint egy férfi. A The New York Times szerzője felidézi, hogy az 1983-84-es szemeszterben a számítógép- és információtudományi területen diplomát szerző hallgatóknak még a 37,1%-a nő volt, nagyjából innen kezdődően viszont elindult egy erős visszaesés, aminek eredményeként 2010-re ez az szám megfeleződött.

Ami Magyarországot illeti, hazánkban a nemek közötti különbségek még más országokhoz képest is nagynak mondhatók: az Eurostat adatai szerint 2020-ban az IKT-területen (információs és kommunikációs technológiák) alkalmazott munkavállalóknak mindössze a 12,3 százaléka volt nő, amivel csak Máltát és Csehországot előzzük meg az Európai Unió országai közül. Pedig a különbségek EU-s szinten is elég nagyok, itt az arány 81,5-18,5% a férfiak javára. Az Informatikai Vállalkozók Országos Szövetségének (IVSZ) idén készített háttérkutatása szerint ennek részben az az oka, hogy a nők már eleve alacsony számban vesznek részt az informatikai képzéseken: az Oktatási Hivatal statisztikái szerint 2009 és 2014 között az IKT-területeken mindössze 10 százalékos volt a női diplomások aránya, viszont biztató, hogy ez az arány 2015 után 20 százalék körülire emelkedett.

A női informatikus gyilkosai: személyi számítógép, tesókultúra és Hollywood

Az elmúlt években számos kutatás kereste rá a választ, hogy miért szorultak ki a nők az IT szakmából, aminek okaként a Carnegie Mellon egyetem kutatói 2002-ben megjelent könyvükben több különböző, de egymással szorosan összefüggő tényezőt is megneveznek. A szerzők megállapítják, hogy a női programozók arányának csökkenése nagyjából egybevág a személyi aszámítógépek tömeges elterjedésével, ez pedig nem véletlen: míg a '60-as, '70-es években a leendő programozók javarészt az egyetemen találkoztak először számítógéppel, a '80-as évektől kezdve a jelentkezők nagy része már komoly tapasztalatokkal kezdte meg a tanulmányait, ami elsősorban a férfiak számára jelentett előnyt. Ahogy a szerzők rámutatnak, a számítógépet a legtöbb családban fiús dologként tartották számon, ami nem csak azzal járt, hogy a fiúgyerekek kétszer akkora eséllyel kaptak számítógépet ajándékba, de a család (elsősorban az apa) is sokkal inkább ösztönözte őket arra, hogy megismerkedjenek az informatika alapjaival

A nők pályáról való kiszorulásában fontos szerepet játszottak a szakmát övező előítéletek is, amelyek elsősorban a nőket sújtják. Jane Margolis könyvében rámutat, hogy a programozói közeg egyfajta "megszállottságot" várt el a tagjaitól, így ha egy nő nem tűnt elég lelkesnek, akkor nehéz dolga volt a beilleszkedéssel. "A vezérelv az volt, hogy imádnod kell egyfolytában a számítógép mellett ülni, és ha nem csinálod ezt a nap 24 órájában, akkor nem is vagy 'igazi' programozó" - idézi fel Margolis a Carnegie Mellonon tapasztalt előítéleteket, ami szerinte jelentős mértékben közrejátszott abban, hogy a nők között különösen nagy volt a pályaelhagyók száma. A jelenség máshol is tetten érhető, a Trust Radius 2021-es "Women in Tech" jelentése szerint a technológiai vállalatoknál dolgozó nők 72%-a érzékelte a "tesókultúra" (bro culture) jelenlétét a munkahelyén, ami számos dologban megnyilvánulhat a kirekesztéstől kezdve a szexuális zaklatásig.

A nemi arányok változására a The New York Times szerzője, Clive Thompson egy egészen más szempontot is felhoz, mégpedig a popkultúra torzító hatását. Bár ez akkoriban még nem volt igaz, a hollywoodi filmekből már a '80-as években az a benyomása alakulhatott ki az embernek, hogy az informatikus csakis férfi lehet: az olyan ikonikus filmek, mint a Revenge of the Nerds (A suttyók visszavágnak), a WarGames (Háborús játékok), a Weird Science (Különös kísérlet) vagy a Tron egytől-egyig férfiként ábrázolják a klasszikus "nördöt", ami miatt joggal alakulhatott ki az emberekben az a kép, hogy a szoftverfejlesztők mind férfiak.


Női programozók dolgoznak az ENIAC-kal (Fotó: Corbis via Getty Images)

Bár nehezen számszerűsíthető, de nem kevésbé fontos szempont, hogy a számítástechnika iránt érdeklődő nők nehezebben találnak maguknak példaképeket. Míg az IT szakma férfi oldalról tele van olyan, mindenki által jól ismert arcokkal, mint Bill Gates, Steve Jobs, Alan Turing, Steve Wozniak vagy Mark Zuckerberg, a hozzájuk hasonló hírnévvel rendelkező nőket hiába is keresnék. Pedig a tágabban értelmezett technológiai szektor már ma is tele van sikeres és a szakmájukban kiemelkedő nőkkel: Gwynne Shotwellt Elon Musk mellett a SpaceX legfontosabb embereként tartják számon, Ruth Porat az Alphabet és a Google pénzügyi igazgatói posztját tölti be 2015 óta, Emilie Choi a Coinbase operatív igazgatójaként tevékenykedik, Mitchell Baker pedig a Firefoxot is fejlesztő Mozilla Foundation vezérigazgatója, akinek elévülhetetlen érdemei voltak az alapítvány létrehozásában. De ha a szűkebb szoftverfejlesztői területet nézzük, alacsony számuk ellenére itt is rengeteg kiemelkedő női szakembert találunk, elég csak megemlíteni Julie Grace-t, aki az Apple műszaki igazgatója, Tracy Chout, aki olyan platformok megalkotásában vett részt, mint a Quora és a Pinterest, Nicole Sullivant, aki a Chrome projektmenedzsereként dolgozik a Google-nél vagy Jade Raymondot, akinek a nevéhez olyan játékok köthetők, mint az Assassin's Creed széria vagy a Watch Dogs. Női szoftverfejlesztőkért nekünk sem kell a szomszédba mennünk, a Forbes Hungary tavaly állított össze egy listát olyan, 30 év alatti programozónőkről, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a szakmájukban.

Tudtad, hogy a fordítás komoly és kemény szakma – tulajdonképpen önálló iparág –, és ma már szinte nem lehet számítógépes segítség nélkül jól csinálni? És arról hallottál, hogy a fordítóknak nem kell számtalanszor ugyanazt a szót, mondatot, szöveget lefordítaniuk? Hiszen mi értelme lenne napról napra ugyanazt bepötyögni a számítógépükbe? A memoQ (memokjú) hosszú évek óta a fordítók egyik kedvenc szoftvere, mellyel arra koncentrálhatnak, amiben igazán jók: fordíthatnak, miközben a szoftver hasznos funkciói segítenek nekik, hogy ne kelljen felesleges dolgokat csinálniuk ­– hatalmas memóriakapacitásával pedig “kiterjeszti” az emberi agyat. Ezen kívül még számtalan dologra jó! A memoQ-t nemcsak fordítók használják: fordítóirodáknak és más cégeknek is segít áthidalni a nyelvi akadályokat.

A memoQ évek óta elkötelezett és aktív résztvevője a Lányok Napja programsorozatnak. Idén is izgalmas programokkal várják azokat a fiatal általános – és középiskolás lányokat, akik érdeklődnek a technológiai, mérnöki területű karrierutak iránt. Gondolkoztál már azon, hogyan zajlik egy-egy hollywoodi kedvenced szövegének magyarra vagy éppen más nyelvre történő fordítása? Hogyan dolgoznak a fordítók, mik a legjobb praktikák és módszerek, hogy az eredeti szófordulatoknak és vicceknek minden nyelven ugyanolyan legyen a csattanója? Mindehhez hogy jön egy applikáció, ami legalább olyan jelentőségű, mint egy grafikusnak a Photoshop? Aki október 21-én csatlakozik a memoQ Lányok Napja programhoz, bekukkanthat a színfalak mögé, hogyan zajlik a fordítók, termékmenedzserek és designerek élete "akció közben"!

Nagy szükség lenne a női szoftverfejlesztőkre

A nők nagyobb arányú bevonására, a fejlesztői, informatikai pálya vonzóbbá tételére nemzetgazdasági szempontból is hatalmas szükség van, hiszen az IVSZ idén publikált kutatása szerint mintegy 44 ezer digitális szakember hiányzik a munkaerőpiacról annak ellenére is, hogy hiányszakmaként a bérek messze a hazai átlag felett mozognak. "A tartós és növekvő digitális szakemberhiány súlyosan veszélyezteti a nemzetgazdasági és a vállalati szintű versenyképességet, hiszen ma már valamennyi ágazatban a digitalizáció és az innovatív technológiai fejlesztések állnak a fókuszban. Felkészült munkaerő hiányában ezek a fejlesztések elmaradnak, ami a magyar vállalkozásokat (és különösen a hazai kkv-kat), illetve a magyar nemzetgazdaságot egyaránt versenyhátrányba hozza" - állapítja meg a jelentés.

Ma már számos szervezet dolgozik azon, hogy eloszlassák a női fejlesztőkkel szembeni sztereotípiákat, és egyenlő feltételeket teremtsenek azok számára, akik ezen a területen szeretnének elhelyezkedni. Ilyen a 2004-ben alapított National Center for Women & Information Technology, ami rendszeresen szervez különböző programokat, kampányokat a nők számítástechnikai területen való elhelyezkedésének előmozdítására. Hasonló céllal jött létre az Association of Woman in Computing, ami 1978 óta segít összekötni a terület képviselőit, és a Center for Woman in Technology, ami ösztöndíjakkal segíti a tehetséges pályakezdőket. A Girls Who Code általános iskolás és középiskolás lányoknak szervezett klubokkal, táborokkal vezeti be az érdeklődőket a kódolás rejtelmeibe, a Code Like a Girl pedig többek között online tanfolyamokat szervez kifejezetten női szoftverfejlesztőknek. A sort még hosszan lehetne folytatni olyan európai startupokkal is, akik kifejezetten női fejlesztők oktatásával foglalkoznak, a vonatkozó Wikipedia-oldalon pedig egy hosszabb szócikk foglalkozik a nőket a technológiai területen segítő szervezetekkel. Ma már Magyarországon is van olyan kezdeményezés, amelynek keretében a munkába visszatérő anyukáknak van lehetőségük átképezni magukat szoftverfejlesztőnek, így rugalmas munkakörnyezetben kerülhetnek vissza a munka világába, emellett a kifejezetten gyerekeknek szervezett "kódolósuli" programokban is egyre nagyobb a lányok részvételi aránya.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a memoQ, a világ egyik vezető fordítástámogató szoftverének készítője

(Borítókép: Maskot/Getty Images)


Jól aludni – a legtermészetesebb dolog a világon vagy kifinomult művészet?
Az alvásterapeuta tippjei az alvás higiéniájáról. A fák közötti és a madárházban való alvásról – a legeredetibb alvóhelyekről. És mit csinál valójában egy alvásszakértő sommelier?
Kutyaszánozás Ausztriában: egy izgalmas kísérlet története
Zabolázatlan erő, végtelen szabadság és rengeteg friss levegő. Egy huskykaland során lehengerlő izgalmak és egyedülálló természeti élmények várnak a résztvevőkre.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.