Ha valaki nézi a Walking Deadet biztos elgondolkozott már rajta, vajon miért nem próbálják meg az apokalipszist túlélők újjáépíteni a világot a meglévő adatokból, ahelyett, hogy visszatérnek a kényelmetlen, előző századi, kétkezi életmódhoz és egymás kinyírásához. A magyarázat egyszerű: a sorozat 2010-ben kezdődött, mikor még nem létezett az Arctic World Archive. A 2017-ben megnyitott tárolórendszer, a hely, „ahol az adatok örökké élnek”, az eddigi kulturális, kormányzati vagy gasztronómiai (hírek szerint itt tárolják a McDonald’s titkos szósz receptjét is) örökség mellett most a GitHub nyílt forráskódjaival is gazdagodott.   Ha most jönne a világvége, a maroknyi túlélő már tudná, hova kéne mennie, hogy megnyomhassák a restart gombot a világon.

A Norvégia és az Északi-Sark között elhelyezkedő, norvég fennhatóság alatt álló Svalbard a világ egyik geopolitikailag legbiztonságosabb helye. A nemzetek közti békét a Svalbardi Szerződés biztosítja, melyet még 1920-ban írtak alá, igaz csak 43 ország, de köztük van Oroszország, Kína és az Egyesült Államok is. Földrajzilag pedig az örök hó birodalmába esik, ami nagyban megkönnyíti a tárolást, a kazettákat csak felteszik a széfek polcaira és otthagyják. Store and ignore, ahogy írják a honlapjukon, vagyis tárolni és elfelejteni, akár évszázadokon keresztül.

Pontosan hogy működik a tárolás?

A széfek egy régi norvég bányában találhatóak, melyet a Store Norske bányászati vállalat üzemeltet, közel a szintén Svalbardon lévő Global Seed Vaulthoz, ahol összesen 980 ezer mag-mintát őriznek jelenleg a világ összes országának terményeiből és növényeiből. A magtár volt az inspiráció az adatt-tár megnyitásához, ahol az információk mentését a Piql cég végzi. Nem digitalizált, vagy online formában mentenek, hanem hagyományos filmtekercsekre, persze high-tech módszerekkel. A filmszalagon szabad szemmel láthatóak az anyagok, képek és írások, kombinálva a bináris kódokkal, melyeket a Piqlreader segítségével tudnak visszaolvasni. Ezzel a módszerrel a jövőben könnyebb lesz a hozzáférés, mint például a speciálisan kódolt adatokhoz az űrbe kilőtt aranyozott lemezeken. Végül vas-oxid porral vonják be a filmeket az extra-tartósság érdekében, így minimum 750, de akár kétezer évig is megőrzik szavatosságukat.

300 méterrel a föld alatt

A svalbardi bánya kívülről lehet, hogy nem fest a legbiztonságosabb helynek, „sokkal bánya-szerűbb, rusztikusabb és üreg-a-sziklában kinézetűbb, mint amire számítottam”- jellemezte Nat Friedman, a GitHub vezérigazgatója, látogatása során, de mégis sokkal jobb megoldás, mint a manapság elharapozó online adattárolás, ami ugyan környezetbarát és helykímélő, de a hekkertámadások ellen semmi sem tudja száz százalékosan megvédeni.

Valószínűleg a GitHub erre is gondolt és nem csak az örökkévalóságnak akarja megőrizni a kód-könyvtárát, bár az akció egy kicsit reklámfogának is felfogható, hiszen a világvége után nem valószínű, hogy a programozás lesz az emberek legfőbb problémája. Arra mindenesetre rávilágít, hogy milyen óriási jelentőségűvé vált a nyílt forráskód használata, mióta Linus Torvalds ’91-ben piacra dobta a Linuxot.

Az összesen 200 tároló mindegyike 120 gigabyte-nyi infót őriz, az első tekercsen vannak a Linux és Android operációs kódok, valamint 6000 más nyilt forráskódú applikáció. Ezzel a cég lépett elő az Arctic World Archive legfőbb bérlőjévé, a kódok most már nyugodtan pihenhetnek a Vatikáni Könyvtár kéziratai, az ESA űr-misszióinak részletes leírásai, a brazil őslakos vezetőkkel készített 11 interjú, vagy éppen Edvard Munch Sikolya mellett.

(Forrás: Popular Mechanics, Fotó: wikimedia commons)