Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatói egy olyan mesterséges intelligencia chippel rukkoltak elő, ami egymásra pakolható és újrakonfigurálható elemekből áll – olvasható az intézmény sajtóközleményében. És hogy ez miért jó? A fentebbi állításnak megfelelően például azért, mert csökkenthetjük a megtermelt elektronikai hulladékot – mostantól ugyanis nem kell kidobnunk a régi telefonunkat, ha érkezik egy új modell, elég mindössze pár szenzort és processzort berakni a meglévő eszközbe, hogy az használhassa a legújabb funkciókat. A módszerrel ráadásul ezeket az eszközöket kifejezetten a saját igényeinkre szabhatjuk. Például képzeljük el, hogy a telefonunk kameráját átalakíthatjuk úgy, hogy sokkal komplexebb képeket is felismerjen, vagy akár a kamerát átalakíthatjuk egészségügyi megfigyelő szenzorrá! Az alapelv, hogy fejlesztünk egy általános chip-platformot, amire aztán igényeink szerint mi legózzuk össze a legmodernebb szenzorokat és processzorokat. Az eszköz innentől felismerhet hangokat, képeket, magyarán azt fogja tenni, amit mi akarunk és amire szükségünk van – az elképzelés így nem csak környezetbarát, de egy, a jelenleginél sokkal felhasználóbarátabb jövőt is felvázol.

Ilyen fejlesztések egyébként már folynak, azonban ezeknek mind akad egy közös Achilles-sarka: az alkatrészeknek fizikai kontaktusban kell egymással állniuk ahhoz, hogy kommunikálhassanak – azonban a finomabb összeköttetések miatt ezen megoldások esetén az újrahuzalozás nem csak nehéz, de egyenesen lehetetlen. A mostani fejlesztés újdonsága pedig éppen ez: a chip különböző rétegei képesek egymással kommunikálni, de ehhez nincs szükség köztük fizikai kapcsolatra. A különböző szintek (tehát az érzékelést és a számítási műveleteket végző elemek) ugyanis optikai úton, LED-ek segítségével tartják egymással a kapcsolatot. Ennek köszönhető, hogy a chip újrakonfigurálása könnyedén megoldható. Magyarán, a többi chipen valamilyen fém köti össze az egyes részeket, ami miatt a kapcsolatok felszámolása, valamint kiépítése nagyon nehéz feladat – az MIT most viszont ezt a hagyományos, „drótokra” épülő, közvetlen fizikai összeköttetést cserélte le egy optikai kommunikációs hálózatra, aminek köszönhetően példátlan szabadsággal lehet a chipeket újrakonfigurálni.

A kísérleti chip négy négyzet-milliméteres (nagyjából akkora, mint egy konfetti), és ez jelenleg alapvető képfelismerési feladatok elvégzésére van beállítva. A chip a feladatot LED-ekből és mesterséges szinapszisokból készült processzorokból – a korábban a csapat által kifejlesztett memóriaellenállásokból vagy „memrisztorokból” (erről a lenti cikkben korábban mi is írtunk) – álló rétegeken keresztül végzi el, amelyek együtt fizikai neurális hálózatként működnek. A jelek feldolgozása és osztályozása így közvetlen a chipen történik, ehhez sem külső szoftverre, sem pedig internetkapcsolatra nincs szükség.

Az emberi idegsejtet utánzó mesterséges neuron sokkal hatékonyabb számítógépet tehet elérhetővé Egy új kutatás szerint nem csak elektronokkal, hanem ionokkal is lehetséges a memrisztor hatás kiváltása, ez pedig már egészen az emberi idegsejtek működésére emlékeztet.

Mint a kutatók elmondták, ehhez az alapvető dizájnhoz pedig olyan rétegeket adhatunk, ami csak az eszünkbe jut: fény-, nyomás-, vagy akár szagérzékelő szenzorokat – a LEGO-szerű mesterséges intelligenciachip így a végtelenségig és végtelen módon bővíthető. Mindez a kutatók szerint azért is fontos, mert:

„Ahogy belépünk a szenzorhálózatokon alapuló dolgok internetének korszakába, a többfunkciós csúcsszámítógépek iránti kereslet drámai mértékben meg fog nőni.”

(Kép: MIT News)