Newton élete legproduktívabb időszakaként emlékezett vissza arra a másfél esztendőre, amit a Cambridge-et is elérő nagy pestisjárvány elől menekülve vidéki házában töltött. Ekkor írta le például a gravitáció törvényét, ami alapjaiban határozta meg a tudomány fejlődését. De hogyan alakult volna a történet, ha az alkotói magányt digitálisan oktatott általános iskolások, hangoskodó szomszédok vagy napi háztartási tennivalók fűszerezik? Vajon napjainkban is az elszigeteltség lenne a produktivitás záloga?
Egy nemzetközi felmérésben most több mint hétszáz kutató osztotta meg tapasztalatait az elmúlt másfél éves időszakról, amikor a laborok, kutatószobák és könyvtárak helyett főleg otthon dolgoztak. Aczél Balázs, az ELTE PPK habilitált egyetemi docense, Szászi Barnabás, a PPK Pszichológiai Intézet adjunktusa és kollégáik arra voltak kíváncsiak, hogyan látják a tudósok a járvány által kikényszerített új munkaforma hatásait.
A megkérdezettek csaknem fele (negyvenhét százaléka) arról számolt be, hogy a járványügyi karantén alatt csökkent a munkája hatékonysága, míg huszonhárom százalékuk javulást tapasztalt. Ugyanakkor a kutatók negyvenegy százaléka szerint nem változna, huszonkilenc százaléka szerint javulna a hatékonyságuk, ha továbbra is otthonról dolgoznának.
Míg harminc százalékuk attól tart, hogy a távmunka fenntartása a járvány után a hatékonyság romlásához vezetne.
Az eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a hatékonyság csökkenését kezdetben az új helyzethez való alkalmazkodás, az online módszertan elsajátítása, illetve a kisgyermekes vagy idős hozzátartozóikat gondozók többletterhelése okozhatta. Az internet-alapú kommunikációs eszközök által biztosított folyamatos elérhetőség miatt a kutatóknál is elmosódtak a munka és a magánélet határai. Egyre inkább saját döntéseiken múlik, hogy mikor, hol, hogyan és mennyit dolgoznak, így az ő esetükben is újra kell definiálni a munka és a magánélet egyensúlyának fogalmát – világít rá a tanulmány.
A kutatók kétharmada azt tartaná ideálisnak, ha a jövőben többet dolgozna otthonról. A távmunkát támogatók nyolcvanhat százaléka úgy látja, hogy ennek adottak a feltételei is. A távmunka kifejezetten segíti az olyan munkafolyamatokat, mint például az adatelemzés, a cikkírás vagy a szakirodalom nyomon követése. Vannak ugyanakkor olyan tevékenységek, amelyek sokkal hatékonyabban végezhetők a laborokban, kutatóhelyeken, ahol
rendelkezésre áll a megfelelő infrastruktúra a vizsgálatokhoz és a csapatmunkához.
Szinte biztos, hogy a járvány után a kutatók körében is megnő az otthoni munka részaránya. A munkaadóknak, egyetemeknek, kutatóintézeteknek ezért kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a tudósok családi helyzetét szem előtt tartva alakítsák ki a munkafeltételeket, emellett a kutatóknak maguknak is törekedniük kell az optimális egyéni megoldások megtalálására. Aczél Balázs, Kovács Márton, Tanja van der Lippe és Szászi Barnabás tanulmánya teljes terjedelmében a PLOS ONE folyóiratban olvasható.
(Forrás, szerző: ELTE, Fotó: Pixabay)