Ahogy a műholdak száma sosem látott magasságokba emelkedik (elnézést a szóviccért!), a kutatók egyre pontosabban látják, milyen komoly hatással vannak a napkitörések ezeknek az eszközöknek az élettartamára.

A Nap körülbelül 11 évente éri el aktivitásának csúcsát – a legutóbbi napmaximum 2024 végén történt. Ezekben az időszakokban megnő a napkitörések száma, amelyek geomágneses viharokat idéznek elő. Ezek a viharok felmelegítik a Föld felsőlégkörét, ami kitágul, ez pedig fokozza a műholdakat érő légellenállást, így azok gyorsabban veszítenek magasságukból és süllyednek vissza a Föld felé.

A NASA kutatója, Denny Oliveira és kollégái ezt a hatást konkrétan a Starlink műholdakon vizsgálták.

„Azt tapasztaltuk, hogy geomágneses viharok idején a műholdak a vártnál gyorsabban térnek vissza a Földre” – mondta.

A kutatások szerint napmaximum idején a műholdak élettartama akár 10 nappal is rövidülhet. Ez a jelenség ma már jól látható, mivel a modern műholdkonstellációk rendkívül kiterjedtek. A Starlink jelenleg több mint 7000 műholdat működtet, és hetente indítanak újabbakat. A SpaceX célja, hogy a jövőben több mint 30 000 műholdat állítson pályára. Ezzel párhuzamosan a műholdak visszatérése is egyre gyakoribbá válik: 2020 és 2024 között 523 Starlink műhold tért vissza és semmisült meg a Föld légkörében. Oliveira szerint hamarosan viszont akár napi szinten is láthatunk majd ilyen visszatéréseket.

Egyes műholdakat szándékosan irányítanak vissza a légkörbe küldetésük végén, mások viszont meghibásodás miatt, természetes módon kezdenek süllyedni. Egy nemrég történt nagyobb geomágneses vihar során 37 Starlink műhold tért vissza a Földre – a szokásos 15 nap helyett mindössze öt napon belül zuhantak le, mivel alacsony, 300 kilométer alatti pályán keringtek.

„Ez az első napmaximum, amit a megakonstellációk korában tapasztalunk meg”

– jegyezte meg Samantha Lawler csillagász a kanadai Regina Egyetemről. Sean Elvidge, a Birminghami Egyetem kutatója szerint ugyan a gyorsabb visszatérés előnyös lehet az űrforgalom szabályozása szempontjából – hiszen a hibás műholdakat gyorsabban el lehet távolítani –, de nehezítheti az alacsony, 400 kilométer alatti pályákra tervezett küldetéseket.

Ráadásul fennáll annak a veszélye, hogy egyes műholddarabok túlélik a visszatérést. 2024 augusztusában például egy 2,5 kilogrammos Starlink-alkatrészt találtak egy farmon a kanadai Saskatchewan tartományban – ez volt az első megerősített eset, hogy egy ilyen darab elérte a felszínt.

„Ha itt találtunk egyet, vajon mennyi lehet, amit nem vettünk észre?” – vetette fel Lawler.

A SpaceX nem kommentálta az esetet.