Mostantól felemás érzésekkel figyelhetik a koronavírus tejedésének gazdasági hatásait a zöld lelkűek. A légiforgalom gyors és látványos csökkenése, az utazási korlátozások, a távol-keleti ipari termelésben tapasztalható logisztikai problémák és az itt megtelepedett alapanyag-ipar termelésének csökkenése pozitív hatással van az emberiség CO2-emissziójára és energiafelhasználására. Viszont a munkából kieső,  a termelésben és a szállításban részt vevő emberek kiesése óhatatlanul hatást gyakorol az emissziónkat csökkenteni hivatott iparágakra is.

Kína és Dél-Korea nem csak a hagyományosan szennyezőnek tekintett iparágak legfontosabb gyártási-fejlesztési központja, hanem az azokat kiváltani hivatott új ágazatoké is. A világ napelem-gyártásának 73%-a Kínában, 6%-a Koreában történik, egész Európa csak 3%-ot képvisel a gyártásból (2018, statista.com). Bár egyelőre a panelgyártók nem jelentettek csúszásokat rendeléseik teljesítésében, ha elhúzódik vagy súlyosbodik a járvány, ez biztosan bekövetkezik.

Az elektromos mobilitási átállási folyamatban is alapvetően a kínai és koreai iparra van utalva a világ. Bár egyre több autógyártó büszkélkedik azzal, hogy maga szereli össze az akkumulátort elektromos autójához, az akkucellák még mindig elsősorban a Távol-Keleten készülnek. Az akkumulátorgyártás több mint 70%-át adja Kína (a második az USA, forrás: Forbes.com, 2019), márpedig ha akkumulátor nincs, elektromos és plug-in hibrid autó sincs.

A kínai beszállítások akadozását még a szélturbina-ipar is megérzi. A dán Vestas, az európai szélenergia-ipar talán legismertebb szereplője 3000 kínai alkalmazottat foglalkoztat az ottani alkatrészgyártásukban. A 2019-es év profitban is, termelésben is rekordév volt a cég számára, de közel sem biztos, hogy 2020-ban sikerült megdönteni ezt a rekordot - ami a vírus nélkül biztosan összejött volna.