Kétmillió évvel ezelőtt különös és végzetes randevúra került sor: a Naprendszer találkozott egy sűrű csillagközi gáz- és porfelhővel, amely olyan jelentős éghajlati változásokat okozott a Földön, hogy azzal hozzájárult a jégkorszak kialakulásához is – állítja egy új kutatás, melyről a Live Science számolt be.

A jelenlegi feltevések szerint amikor a Naprendszer áthaladt ezen a felhőn, a napszél által létrehozott védőplazmabuborék, a helioszféra összenyomódott, ami azzal járt, hogy a Föld védtelenül maradt a csillagközi tér zord körülményeivel szemben: ezalatt a különböző sugárzásokat, elsősorban a galaktikus sugarakat kell érteni. Ezeket ugyanis alapesetben éppen a helioszféra blokkolja.

Amikor mindez történt, a korai emberek a Földön olyan őskori állatokkal éltek együtt, mint a masztodonok és a kardfogú tigrisek. A Föld ekkor már maga mögött tudhatott egy jégkorszakot is, amely akkor körülbelül 12 000 évvel korábban ért véget – ez utóbbit azonban “hagyományosabb” faktorok okozták: a bolygó dőlésszöge, forgása, szén-dioxid szintje és geológiai aktivitása.

Merav Opher, a Boston Egyetem munkatársa által vezetett tanulmány kifinomult számítógépes modellekkel követte nyomon a Naprendszer kétmillió évvel ezelőtti helyzetét és mozgását. A modellek alapján a Naprendszer egy sűrű csillagközi gáz- és porfelhőn haladhatott keresztül, elsősorban az úgynevezett “Local Lynx of Cold Cloud” nevű szegmensen, amely a nagyobb “Local Ribbon of Cold Clouds” rendszer része. Ez a kozmikus randevú volt tehát, amely átmenetileg csökkenthette a helioszféra védőképességét, így a Föld és más bolygók ki voltak téve a csillagközi közeg hatásainak. Mint Opher elmondta:

“Ez a tanulmány az első, amely mennyiségileg mutatta ki, hogy a Nap és valami a Naprendszeren kívüli dolog találkoztak, és ez hatással volt a Föld éghajlatára is.”

Ez a kozmikus találkozó magyarázhatja bizonyos izotópok, például a vas-60 és a plutónium-244 jelenlétét, amelyeket az antarktiszi jégmagokban és a holdmintákban találtak, és amelyek a csillagközi porlerakódások megnövekedett időszakaihoz kapcsolódnak. A helioszféra átmeneti összenyomódása pedig egy kétmillió évvel ezelőtti lehűlési időszakkal esik egybe a Földön. Opher csapata szerint egyébként a Local Lynx of Cold Cloud-dal ez a fagyos randevú néhány száz évtől akár egymillió évig is tarthatott – a felhő méretétől függően. Ezen időszak után viszont a helioszféra ismét kitágult, így visszaállt a bolygónkat is védő pajzs.

Mindez érdekes önmagában is, de Opher szerint ez még csak a kezdet: a további kutatásokkal együtt a végső cél annak megértése, hogy a csillagközi jelenségek miként befolyásolták bolygónk éghajlatát, valamint a Földön zajló evolúciót.

(A cikkhez használt képet a DALL-E generálta)