Az égitest felszíne nagyon más, mint azt eddig gondolták a kutatók, ezért ha a 2020 októberében mintát gyűjtő OSIRIS-REx nem gyújtja be a hajtóműveit, hogy a minta beszerzése után egyből eltávolodjék a Bennutól, akkor akár oda is veszhetett volna, mivel egyszerűen elsüllyed.

Már videón is látható, ahogy a NASA űrszondája leszáll egy aszteroidára és begyűjt belőle egy keveset Az élő közvetítésben csak egy animációt láthattunk arról, ahogy az Osiris-Rex leszáll a Bennura, most viszont a NASA közzétette a videót is arról, mi történt a 350 millió kilométerre található kisbolygón.

Ha valaki járt például az IKEÁ-ban vagy játszóházakban, akkor az illetőnek ismerősek lehetnek ezek a gyerekeknek berendezett szobák, amelyeket színes műanyaglabdákkal töltenek meg – a kutatók szerint ha a Bennura lépnénk, épp olyan érzés lenne, mint egy ilyen szobában járkálni, mivel annyira szellős valójában az aszteroida felépítése, és a darabjai olyan gyengén kacsolódnak egymáshoz – írja a NASA.

Az űrhivatal közleménye szerint az aszteroida 2018 decemberére tartogatta az első meglepetését, amikor a NASA űrszondája elérte a Bennut. Az OSIRIS-REx csapata a földi és űrtávcsövek megfigyelései alapján sima, homokos „strandot” várt volna, de ehelyett sziklákkal tarkított felületet talált. A tudósok azt is felfedezték, hogy Bennuról kőzetrészecskék távoztak az űrbe. Mint az egyik kutató fogalmazott:

„Minden feltevésünk hibás volt a Bennuról.”

A következő nyom, hogy a Bennu nem az, aminek messziről látszott, az volt, hogy amikor az OSIRIS-REx űrszonda mintát vett, és lenyűgöző, közeli képeket sugárzott a Földre az aszteroida felszínéről, akkor rengeteg törmeléket láttak távozni a kutatók. Ez a rengeteg, szétszórt törmelék pedig azért is volt érdekes, mert az űrszonda rendkívül finoman landolt a felszínen – de még ennek ellenére is hatalmas, 8 méter széles kráter hagyott maga után. A „Nightingale” mintavételi területről képek készültek a landolás előttről és azt követően is, így a kutatók össze tudták hasonlítani, hogy az OSIRIS-REx milyen nyomot hagyott maga után.

Ezt követően a kutatók több száz számítógépes szimulációt futtattak le, hogy az űrhajók képei és gyorsulási információi alapján következtessenek a Bennu sűrűségére és kohéziójára. A Bennu felszínére vonatkozó pontos információk pedig segíthetnek a tudósoknak a jövőben jobban megérteni az aszteroidákat. Ezen információk pedig nem csak a jövőbeni aszteroida-küldetések megtervezésében lehetnek hasznosak, de az olyan módszerek kidolgozásában is, amelyek megvédik a Földet az aszteroida-becsapódásoktól. A kutatók szerint mindez rávilágít, hogy jelenleg nagyon az elején járunk abban, hogy pontosan megértsük ezen aszteroidákat, mivel például a Bennut alig tartja egyben a gravitáció és az elektrosztatikus erő, így egy ilyen aszteroida nagyon könnyen széteshet a bolygónk légkörében, ami által egészen másféle veszélyt jelenthet, mint azt eddig feltételeztük.

(A cikkhez használt képen az látható, ahogy 2019-ben törmelék távozik a Bennu felszínéről, forrás: NASA/Goddard/University of Arizona/Lockheed Martin)