Szeretek azzal hízelegni magamnak, hogy jó a fantáziám.

Annyira viszont mégsem lehet az, ha január-február környékén el sem tudtam képzelni, hogy hónapokkal később nem is lesz szükségem interjúalanyra: elég sokat megtudok a vírusról úgyis, mivel meg fogok vele fertőződni.

Godzilla

Akkor, beláthatatlanul sok hónappal ezelőtt a COVID-19 járvány még Ázsiában tombolt, biztonságosan távolinak látszott. Bevallom, a 2002-2003-as SARS-ról alig tudtam valamit, pedig akkor még az orvosira jártam. Ám orvosi ide vagy oda, a lányok inkább érdekeltek akkoriban, mint a koronavírusok. Sőt negyvenévesen elért, érett férfiúságom egyik jelenék tekintettem, hogy a COVID-19-ról már bezzeg mennyire képben voltam.

Ám a COVID-19 ettől még szintén egyfajta egzotikum maradt. Hiába figyelmeztetett rá a WHO, és hiába közeledett a járvány lassan, de biztosan, mint Godzilla az óceánon át – pont annyira tűnt fenyegetőnek, mint egy gumifigura, egy olcsó mozis trükk.

Ki gondolta, hogy megtörténik az, ami megtörtént Olaszországban?

Majd Spanyolországban. Franciaországban. Az Egyesült Királyságban. Amerikában. Ezek gazdag és erős országok, a vírus pedig megtorpan már a beléptetésnél, mert nincs uniós útlevele...

Az első lecke, amit meg kellett tanulnunk, hogy ez a biztonságérzés veszélyes illúzió volt csupán.

Utazás a koronám körül

Negyvenéves vagyok pontosan. Nem dohányzom, nem iszom, odafigyelek a táplálkozásra, heti négyszer járok edzeni. Januárban voltam vérvételen, csodásak lettek az adataim: koleszterein, vércukor – minden pont annyi, amennyinek lennie kell.

Ettől viszont még elkaptam a vírust. Igaz, bizonyos szempontból olcsón megúsztam: nem kerültem kórházba, nem kellett lélegeztetőgép sem.

Az egész múlt hétfőn kezdődött köhögéssel és hőemelkedéssel. Nem a híres „száraz köhögés” volt, nem fájt a mellkasom sem, légzési nehézségem sem volt. Ja és végig éreztem a szagokat és az ízeket.

A köhögés ráadásul másnapra abba is maradt.

A második-harmadik nap a magas lázról (38,5-38,7 Celsius fok között) és az iszonyatos izomfájdalomról szólt. Ez utóbbi miatt gondoltam a koronára, mert ilyet még sosem éreztem. Az influenza okozott már ízületi fájdalmat, a bőr karcos érzését, de ezt a fájdalmat tényleg semmihez sem tudom hasonlítani.

Írtam, hogy járok edzeni: most minden izmom annak függvényében fájt, hogy mennyire dolgoztam át az előző héten. Mint valami perverz, fájdalommal működő szemléltető ábra. Semmi sem segített az Algopyrinen kívül.

A negyedik nap ez is elmúlt, és ekkor volt egy jó délelőttöm.

Délutánra viszont érkezett a halálos kimerültség és a 38,5 Celsius fok körüli láz.

Ezután a napokat a lázkörhinta jellemezte: reggel hőemelkedés, amit olyan hidegrázás követ dél körül, hogy szabályosan vacogott a fogam. Ekkor ment fel a lázam. Délután Algopyrin. Aztán este megint kezdődött a láz, ami reggelre magától elmúlt. És indult a ciklus újra és újra.

Múlt hétfőn kezdődött, ezt majdnem két héttel később, szombaton írom. Szerdán visszajött az étvágyam, csütörtökön már minden étkezésnél tudtam enni, pénteken már csak hőemelkedésem volt, ma már az sem.

Hol szereztem?

A jó újságíró nyilván alaposan utánajár a témának, de ilyen mélységekig én magamtól azért nem mentem volna el. Esetemben viszont a vírus házhoz jött. Mivel azóta a családot is tesztelték, nagyjából sejthető, hogy háztartásunk zéró számú páciense a nyolcéves kislányom, mert először ő lett beteg és ő is pozitív.

A lányom talán az iskolában szedhette össze, mert máshol nem nagyon járt. Spekuláció, de azért nem lennék meglepve, ha a vírust a síelők hozták volna haza. Ugyan igazgatói utasítás volt, hogy aki érintett országból jött, az két hétig ne látogassa az iskolát a hazatérése után, de kérdésesnek tartom, hogy ez mennyire eredményes egy olyan vírusnál, amely akár húsz napig is kimutatható a szervezetben.

Ugyanakkor hangsúlyozom: ez a saját elméletem, akár a villamoson is összeszedhettük. Annyi biztos, hogy mi nem jártunk külföldön, és tudtommal fertőzöttel sem érintkeztünk.

A szülők megnyugtatása miatt azonban hozzá kell tennem: a gyerekeken nagyon gyorsan átment a fertőzés. Pár napig voltak csak lázasok, illetve a nagyobbik fiam addig sem.

Tanulságok

Nagyon örülök, hogy nem dohányzom, hogy rendben voltak az értékeim, mert úgy érzem, minden fikarcnyi esélyre, pluszra szükség volt a harchoz. Persze az, hogy ki miként fertőződik meg, nyilván számtalan paramétertől függ, és lehetetlen megmondani, ki és hogyan reagál – de épp emiatt veszélyes ennyire ez a vírus: alig tudunk valamit róla.

Érdekes elgondolkodni a következőn is: nem voltak tipikus tüneteim, sőt nem kizárt, hogy a vírusfertőzés elmúlt három nap alatt, és a hosszas lázas állapotot egy bakteriális felülfertőzés okozta. Legalábbis ez utóbbira kaptam egy bitang erős, negyedik generációs antibiotikumot, és végül az rakott rendbe.

Viszont ha nem tesztelnek le egy magánlaborban, sosem derül ki a fertőzésem, és ha az enyém nem derül ki, akkor a gyerekeimé sem, akik addigra rég felgyógyultak, és mivel nem jártak külföldön, nem érintkeztek fertőző személlyel (elvileg), nem lett volna ok őket tesztelni.

Úgy gondolom, hogy egy átfogó, lakossági tesztelés meglepő eredményt hozna a koronavírusosak valós számával kapcsolatban...

(Kép: koronavirus.gov.hu)