Jurij Alekszejevics Gagarin szovjet űrhajós volt az első ember a világűrben. Gagarin a Vosztok–1 űrhajóval indult 1961. április 12-én, Bajkonurból Föld körüli egyfordulatos útjára – ami azt is jelenti, hogy a szovjetek az emberes űrrepülésekkel (is) megelőzték az amerikaikat. Történelmi cselekedet, amely komoly kihatással volt az egész űrkutatásra. Kérdés persze, hogy Gagarin volt-e az első... Bizonyos feltevések szerint ugyanis Gagarin sikeres küldetését több kudarc is megelőzte – ezek voltak azok a titkos szovjet programok, melyekkel a pártvezetés nem dicsekedett, és melyek több kozmonauta életét is követelték. Szemben a lapos Földdel és egyéb összeesküvés-elméletekkel, a „fantom kozmonauták” rejtélye annyira nem is hihetetlen, két okból sem: az űrutazás kezdete nem szűkölködött a balesetekben, a szovjetek pedig híresen szívesen tusolták el a „kellemetlen” eseteket.

Arról nem is szólva, hogy bizonyíték is akad arra nézvést, hogy Gagarin útja környékén kozmonauták vesztek oda ezekben a korai utazásokban. Legalábbis állítólagos bizonyítékok: az ötvenes évek végén és a hatvanas évek legelején egy olasz testvérpár – Achille és Giovanni Judica-Cordiglia – több olyan rádióadást is vett és rögzített, melyek a Szputnyik I-ből és az Explorer I-ből érkeztek. Azonban természetesen nem ez volt a legérdekesebb fogásuk: ez a helyezés annak a rádióüzenetnek jár, melyen állítólag egy kozmonauta nő beszél, aki körül szó szerint lángra kapott az űrhajó – őt nevezik a „fantom kozmonautának”. Az adás például lent hallgatható meg:

Az adás fordított átirata a következő:

„Vétel… Vétel… Vétel… Figyelem! Vétel! Beszéljenek hozzám! Melegem van! Melegem van! Vétel! Mit? Negyvenöt? Mit? Ötven? Igen. Igen, igen, légzés. Oxigén, oxigén… melegem van. Ez… nem veszélyes? Az adás most kezdődik. Negyvenegy. Igen, melegem van. Melegem van, minden… minden forró. Látok egy lángot! Látok egy lángot! Látok egy lángot! Harminckettő… harminckettő. Lezuhanok? Igen, igen, melegem van… Hallgatom, melegem van, belépek (a légkörbe – a szerk.). Melegem van!”

Habár ez tehát a testvérpár legismertebb felvétele, amely egyébként 1961 májusából származik, egyéb adásokat is megörökítettek – ezek közül a legelső rögzített, a balesetet szenvedett kozmonauta témába vágó adás is nagyon érdekes, és mindjárt vissza is térünk rá. Először viszont tisztázzuk, hogy egyáltalán miért hallgatta a testvérpár ezeket az adásokat!

A Judica-Cordiglia testvérek története Torinóban kezdődik, ahol a húszas éveikben éltek. Olaszországban ekkoriban rengeteg rádióalkatrész akadt, melyek a világháborúból maradtak vissza, a fiatal srácok pedig ezekből építettek vevőket. Korai sikereik közé tartozik tehát, hogy belehallgattak a Szputnyik adásába – mint arról a Vice ír. Az első titkos adásra 1960. november 28-án, nem sokkal tehát Gagarin útja előtt akadtak. Az adást a szovjetek által használt frekvencián fogták, azonban a műholdak jellemző sípolása helyett egy morzekódot vettek – egész pontosan egy SOS-jelzést. A Vice szeretett volna interjút készíteni a testvérekkel, de az idősebb Achille addigra (2020-ra) már meghalt, az akkor 80 éves Giovanni azonban nyilatkozott a lapnak, és a következőt mondta el az imént említett esetről:

Az adás egy olyan űrhajóról érkezett, amely gyorsan távolodott a Földtől. Giovanni szerint szökési sebességgel távolodott a jármű a bolygótól, egyenesen a végtelen űrbe. Csak arra tudtak gondolni, hogy a szovjetek kilőttek az űrbe egy kozmonautát, akit elvesztettek. Máskülönben miért küldött volna egy legénység-nélküli eszköz vészjelzést. Ezt több adás is követte: biometrikus adatként továbbított emberi szívverést fogtak, később pedig az első rejtélyes orosz nyelvű adást vették, amelyben valaki segítségért könyörgött. Ez utóbbit 1961. május 17-én fogták, és bár nem tudni kitől származott, az illető a következőket mondta:

„Romlanak a körülmények, miért nem válaszolnak? Egyre lassulunk... A világ sosem fog rólunk tudni.”

A testvérek egyébként nem beszélnek oroszul, hanem egy fordító ültette át nekik ezeket az adásokat (illetve a lánytestvérük is megtanult oroszul). Ám hogy mindez mennyire igaz, azt nehéz eldönteni – 1965-ben a Reader's Digest cikke megkérdőjelezhetetlen tényként mutatta be ezeket a felvételeket, de mint arról az IFLScience beszámol, ezt a véleményt azért nem mindenki osztja. Ennek egyik oka, hogy a Szovjetunió bukásával sok korábbi szőnyeg alá söpört piszok látott napvilágot akár az űrprogrammal kapcsolatban is, a „fantom kozmonautáknak” azonban ezek közt nincs nyoma. A történész James Oberg szerint pedig egyszerűen nincs arra semmi bizonyíték, hogy a testvérek története igaz. Ráadásul több probléma is akad a testvérek állításaival úgy általában. Oberg szerint például az biztosan nem igaz, hogy a testvérek belehallgattak a Mercury 6 űrhajó adásába. Mint Oberg írja:

„Nincs ellenőrizhető bizonyíték arra vonatkozóan, hogy 1962 februárjában közvetlenül a Mercury 6 (John Glenn) űrszondától érkező jeleket valóban fogták volna a testvérek, különösen azért, mert az űrszonda pályája folyamatosan túl messze volt Olaszországtól. Az sem hihető, hogy az antennáról készült fényképről jöttek rá a titkos rádiófrekvenciára, mivel ez az antenna, amelyre hivatkoznak, egy leszállás utáni mentési jelzőantenna, amelyet csak azután aktiváltak, hogy a kapszula a vízben volt.”

Oberg azt is kétli, hogy a testvérek fogták volna Gagarin űrhajójának az adását.

Akkor tehát ez mindössze tényleg egy összeesküvés-elmélet? Ezt őszintén nehéz megmondani: a fent hivatkozott Vice-interjút készítő újságíró hajlamos elhinni a sztorit. Ennek oka, hogy miután személyesen is beszélt Giovanni-val, a férfi nem olyannak tűnt, mint aki fikciókat talál ki, egyszerűen ahhoz túlságosan földhözragadtnak látszott, olyan embernek, aki nem nagyon tud túlzásokba esni, amikor fogalmaz. Giovanni-t eleve maga a rádiótechnológia érdekelte, aminek a titokzatos adások csak amolyan melléktermékei voltak.

(Kép: Pixabay/12019)