A szélsőséges hidegben, Kanada északi részétől Alaszkáig és az Oroszország északkeleti részén fekvő tundrákig tartó területen élő sarki ürge (Urocitellus parryii) minden évben hosszú hónapokra hibernálódik. Mondhatnánk, hogy téli álmot alszik, azonban míg az alvás felfrissít és pihentet, a hibernáció igencsak megviseli a rágcsáló szervezetét, ugyanis amellett, hogy az állat testhőmérséklete fagypont alá süllyed, annyira lelassul a légzése, szívverése, és vérkeringése, hogy az agya sem kap elegendő oxigént. Az agysejtek emiatt összezsugorodnak, a neuronokra fehérjék rakódnak, bizonyos szempontból az ürge agya egy Alzheimer-kórban szenvedőére kezd hasonlítani. Két hetente az állat azonban erőteljlesen reszketni kezd, ezzel megemelve teste hőmérsékletét, amelyet aztán körülbelül 15 órán át a normál szinten tart, ezzel elősegítve, hogy agya megszabaduljon a lerakódott fehérjéktől, a neuronok pedig ismét megnőjenek.

Az állat így két óra alatt gyakorlatilag teljesen helyre hozza a szervezetében addig elszenvedett károkat.

Az Alaszkai Egyetem (University of Alaska) kutatói ezt a figyelemre méltó biológiai folyamatot vizsgálva szeretnének választ kapni olyan kérdésekre, amelyek az űrhajósok súlytalanságban elveszített izomtömegével, illetve csontjaik sűrűségének csökkenésével kapcsolatban merülnek fel.

Az emberi testet a földi gravitáció folyamatosan "húzza" a talaj felé, ezért a csontjaink és izmaink ennek ellensúlyozásán dolgozva fejlődnek. Mikrogravitációs környezetben - például a Nemzetközi Űrállomáson - viszont a kis mértékű gravitáció miatt az asztronauták izomsorvadásnak és csontsűrűségük csökkenésének vannak kitéve.  A NASA kutatói számára  kulcsfontosságúak az ezzel kapcsolatos kísérletek, hogy megértsék, melyek azok a tényezők, amelyek segíthetnek az űrhajósok egészségének megőrzésében többek között a közelgő Hold-misszió, vagy a Mars-küldetés kapcsán, ahol közel teljes súlytalanságban, vagy minimális gravitációban kell majd megerőltető feladatokat végeznie az asztronautáknak. A Nemzetközi Űrállomáson dolgozóknak jelenleg heti hat alkalommal, naponta több mint két órán át kell edzeniük erre a célra kifejlesztett, súlytalanságban is használható eszközökkel, többek között olyan súlyzókkal, amelyek lendkerekek és vákumcsövek segítségével szimulálják a földi gravitációs körülményeket.

A sarki ürge téli álmát tanulmányozva olyan orvosilag előidézett hibernáció lehetőségét kutatják, ami az űrhajósokon kívül azoknak is segíthet, akiket egy szívroham, vagy agyvérzés után az orvosok ezzel a módszerrel azonnal le tudnának "fagyasztani",

hogy a kórházba kerülésig ne romoljon tovább az állapotuk. Így a helyszínen elsősegélyt nyújtók képesek lennének csökkenteni a traumát elszenvedők testhőmérsékletét, illetve anyagcseréjük sebességét, az áldozatok ezzel elkerülhetnék a tartós egészségkárosodást.

Az űrhajósokra izmaik és csontjaik károsodása mellett nagy veszélyt jelent a kabinláz is, amely a hosszú távú űrutazással járó bezártság és elszigeteltség miatt fellépő szorongás, illetve depresszió-szerű tüneteket okozó lelki állapot. A Nemzetközi Űrállomáson dolgozó asztronauták különböző kreatív módszerekkel, és elfoglaltságokkal igyekeznek tenni ez ellen,  volt például olyan, aki fotókat készített a Földről, de olyan is, aki képeket festett, fuvolázott, vagy éppen kitömött dinoszauruszt csinált az ételek csomagolóanyagából, és egy használt pólóból.

(Borítókép: Getty Images/Roland Hemmi)