Murillo a soros

A spanyol műemlékvédelemmel foglalkozó szakértők a legfrissebb spanyol festmény-restaurálási botrányt követően A helyreállítási munkákra vonatkozó törvények szigorítására szólítottak fel. A barokk művész Bartolomé Esteban Murillo híres festményének másolata vált műalkotások hosszú sorában a legfrissebb áldozattá, melyen sérüléseket okozó és azt szinte felismerhetetlenné torzító “javítást” végzett egy dilettáns, hozzá nem értő ember. Az alábbi képen Murillo Szeplőtelen Fogantatás című festménye látható, helyreállítás előtt és után, amelyet állítólag egy restaurátor, (muhaha, dehogy), egy bútorasztalos újított fel.

Egy valenciai magángyűjtőnek állítólag 1200 eurót számolt fel egy bútor-restaurátor, amiért megtisztította a Szeplőtelen Fogantatás című képet.

A munka azonban nem ment pontosan a terveknek megfelelően, és Szűz Mária arca homályosból gyakorlatilag felismerhetetlenné vált, annak ellenére, hogy két különböző kísérlet is történt az eredeti állapot visszaállítására!

Ecce Homo

Az eset persze azonnal oda került, ahová magától is szépen beillett, a nyolc éve történt hírhedt „Majom Krisztus”, - amikor egy buzgó egyházközségi tag megpróbálta helyreállítani az Ecce Homo című, a megsértett Krisztust ábrázoló freskót a spanyolországi Borja község északkeleti részében található templom falán, - és az Észak-Spanyolországi Szent György és a sárkány 16. századi polikróm szobrának esete mellé, melyben a harcos szentet Playmobil figuraként “állították helyre”.

Fernando Carrera, a galíciai kulturális örökség megőrzésével és helyreállításával foglalkozó iskola professzora évtizedek félresikerült restaurálásain csiszolódott éleslátással összegzett:

“Az ilyen esetek rámutattak arra, hogy a munkát csak a megfelelően képzett restaurátorok végezhetik. Nem hiszem, hogy ezt a fickót - vagy ezeket a fickókat - restaurátoroknak kellene nevezni. Legyünk őszinték: ők olyan kontárok, akik kontárkodnak. Elpusztítják a dolgokat.”

Carrera egyben a Spanyol Restaurátorok és Konzervátorok Szakmai Egyesületének (Acre) volt elnöke is, szerinte a törvény jelenleg megengedi, hogy restaurálási projektekben vegyen részt, még akkor is, ha nem rendelkezik a szükséges képzettséggel, készségekkel. 

“El tudják képzelni, hogy bárkinek megengednénk, hogy csak úgy megoperáljon más embereket? Vagy megengednénk bárkinek hogy gyógyszert adjon el gyógyszerész engedély nélkül? Vagy valakinek, aki nem építész, azt, hogy épületeket emeljen?” - tett fel egy sor égetően aktuális kérdést a múlt végtelen horizontját éles szemmel kémlelő, az utólagos bölcsesség aknamezején is könnyed léptekkel járó vizionárius exelnök.

“Bár a restaurátorok messze nem olyan fontos személyek, mint az orvosok” - tette hozzá lehűtve mintegy, a jogtalan mellőzöttség után bizakodni kezdő érintettek lelkesedését, - “az ágazati küszöböt azonban szigorúan szabályozni kell Spanyolország kulturális történelmének megóvása érdekében.” 

“Időről időre látjuk, hogy megtörténik ez a fajta dolog, és mégis magától folytatódik” - zárta szigorú intését Carrera, egy a világ jelenségeire rácsodálkozó, szemlélődő mestert idéző talányos koannal.

De aztán megkegyelmezett, és eloszlatta a ködöt: „Paradox módon ez megmutatja, mennyire fontosak a professzionális restaurátorok. Be kell fektetnünk az örökségünkbe, de még mielőtt a pénzről beszélnénk, meg kell győződnünk arról, hogy az ilyen munkát végző emberek megfelelően képzettek-e.”

A Murillo-baleset

María Borja, az Acre egyik alelnöke, nevet is adva az esetnek,  hozzátette: “A Murillo-balesethez hasonló események sajnos sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk”. Boría, a Spanyol Restaurátorok és Konzervátorok Szakmai Egyesületének alelnökeként, a szakterületén országában zajló munkákról némi távolságtartással, az esetet megíró Europa Press hírérre reagálva hozzátette: „Mi csak akkor szerzünk tudomást ezekről, amikor az emberek jelentik a sajtónak, vagy közzéteszik a közösségi médiában, de számos olyan szituáció van, amikor olyanok végzik a konzervációs munkát, akik nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel."

“A nem szakmai beavatkozások azt jelentik, hogy a műalkotások károsodnak, és a károk visszafordíthatatlanok lehetnek” - tette hozzá Borja. Carrera szerint Spanyolország hatalmas mennyiségű kulturális és történelmi örökséggel rendelkezik, mivel az évszázadok során számos különféle csoport haladt át az ország területén, és utánuk jelek és emlékművek maradtak hátra.

“A probléma egy másik része az volt, hogy egyes politikusok nem igazán törődnek a kulturális örökséggel”, ami azt jelenti, hogy Spanyolországban nem állt rendelkezésre pénzügyi forrás a múlt összes kincsének megóvására. "Fel kell erre hívnunk a társadalom figyelmét, hogy olyan képviselőket válasszon, akik napirendre helyezik az örökséget" - mondta.

„Nem kell, hogy ez a legfelső szint legyen, mert nyilvánvalóan nem olyan fontos, mint az egészségügy vagy a foglalkoztatás - vannak ennél sokkal fontosabb dolgok. De ez a történelmünk" - adott még egy utolsó verbális kokit az exelnök, a magukról túl sokat gondoló kulturális örökségvédelem területén dolgozó szakemberek egójának.

(Képek: Pexels)