A tehénlepény (vagy formálisan szólva: szarvasmarhatrágya) értékesebb, mint eddig gondoltuk volna – habár a mezőgazdasági előnyei eddig sem voltak ismeretlenek ennek az anyagnak, most úgy tűnik, hogy egy kellően nagy adag, akár az űrbe is eljuttathat. Ha pedig beválik – és most úgy tűnik, hogy be fog – akkor menetrendszerűen lesznek szállíthatóak ezen a módon a műholdak az űrbe. Na ezt sem gondolták volna pásztorkodó őseink, az is biztos.

Mint arról az Interesting Engineering (IE) beszámol, az Interstellar Technologies Inc. (IST) sikeresen túljutott ugyanis a “statikus tüzelési teszten” – az ilyen tesztek során maga a rakéta nem mozog, de a motort begyújtják, amivel a start előtt értékelik a rakétamotorok teljesítményét és stabilitását. A ZERO hordozórakéta újdonsága pedig a fent említett trágya – mivel az eszközt az ebből nyert folyékony biometán (LBM) hajtja. Mint arra az IE cikke a hivatalos közlemény nyomán kitér, a Hokkaido Űrkikötőben, a Hokkaido állambeli Taikiben található Launch Complex-0-ban végzett tesztek bebizonyították, hogy a helyi tejtermelő gazdaságokból származó biometán fenntartható és környezetbarát rakéta-üzemanyagként hasznosítható.

Az IST a környezetbarát rakéta-üzemanyagot a japán székhelyű Air Water céggel közösen fejlesztette ki – az utóbbi vállalat körkörös ellátási láncot vezetett be Hokkaido Tokachi területén, ahol az állati trágyából származó biogázt LBM-vé alakítják. A helyi gazdálkodók kulcsfontosságú szerepet játszanak ebben a folyamatban, a farmon lévő berendezések segítségével a szarvasmarha-trágyát biogázzá alakítják, amelyet aztán az Air Water gyűjt össze és dolgoz fel rakéta-üzemanyaggá. A kezdeményezés nemcsak a környezeti fenntarthatóságot segíti elő, hanem a szarvasmarhák által termelt metán jelentős problémájával is foglalkozik, amely egy erős üvegházhatású gáz, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez.

A ZERO rakéta kulcsfontosságú jellemzője ezen kívül a kétfokozatú kialakítása, amely egy csapos injektort tartalmaz – ezt a technológiát a SpaceX is alkalmazza hajtóműveiben. Ez a kialakítás csökkenti az alkatrészek számát, és jelentősen leapasztja a gyártási költségeket is. A sajtóközlemény kiemeli azt is, hogy a csapos injektor ellenőrzött módon juttatja be a hajtóanyagot az égéstérbe, javítva az égés hatékonyságát.

A ZERO hordozórakéta így számos előnnyel bír: költséghatékony, jó az üzemanyag teljesítménye, gyorsan rendelkezésre áll, és minimális a környezetkárosító hatása. A folyékony metán egyébként is egyre népszerűbb az űriparban, a SpaceX Csillaghajóját is ez hajtja.

A mostani teszt tehát jelentős lépés a 2025-re tervezett tényleges kilövés felé – a hosszú távú cél ugyanis egy olyan, környezetbarát rakéta-üzemanyagot használó platform kifejlesztése, amellyel olcsón és rutinszerűen juttathatóak kisméretű műholdak a világűrbe különösen az ázsiai és óceániai régiókban.

(Kép: IST)