Az emberi lét egy fekete lyukban keletkezett? Őrült ötletnek tűnhet elsőre, de az a néhány tudós, aki ezt felvetette, lényegében amellett érvel, hogy a tudatos élet kialakulása a kozmikus evolúció elkerülhetetlen eredménye. Ez tehát egy válasz azokra az ősi kérdésekre, miért létezik univerzumunk, és miért teszi lehetővé létezésünket – és ez a válasz ebben a formában az antropikus elvnek felel meg, amely szerint az univerzumnak egyszerűen lehetővé kell tennie jelenlétünket, mivel azért vagyunk itt, hogy az univerzumot megfigyeljük. Ez az elv amúgy szöges ellentétben áll a kopernikuszi elvvel, amely azt állítja, hogy nincs különleges helyünk a kozmoszban.
Minderről dr. Tim Andersen, a Georgia Tech Research Institute vezető kutatója publikált egy cikket, aminek a tartalmát ismertetjük röviden.
Dr. Andersen a matematikai doktori fokozatát a Rensselaer Polytechnic Institute-ban (Troy, New York) szerezte, alapképzését pedig a University of Texas at Austin intézményében végezte. Tudományos publikációi közé tartoznak munkák a statisztikus mechanika, fluid dinamika (beleértve egy monográfiát a vortex filamentumokról), kvantumtérelmélet és általános relativitáselmélet területén. Ő az The Infinite Universe című könyv szerzője is.
Mint azt dr. Andersen tehát leírja, a kozmikus infláció elméletében és a multiverzum koncepciójában rejlik az egyik meggyőző magyarázat arra, hogy miért tűnik úgy, hogy az univerzumot eleve finomhangolták, hogy abban az élet (az értelmes, öntudatos élet) kialakulhasson – ezen elmélet szerint ugyanis a mi univerzumunk egy a sok közül, amelyek mindegyike eltérő fizikai törvényekkel rendelkezik.
A multiverzum elmélet ennek megfelelően (különösen Lee Smolin kozmológiai természetes kiválasztódás (CNS) elmélete) azt állítja, hogy az univerzumok fekete lyukakon keresztül “szaporodnak” – eléggé hasonlóan a biológiai szaporodáshoz. Ebben a nézetben a mi univerzumunk finomhangolt paraméterei azért jöttek létre, mert egy természetes “interkozmikus” darwini kiválasztódási folyamat során azok a tulajdonságok maradtak fenn, amelyek elősegítik a fekete lyukak kialakulását. A fekete lyukak azért kapnak ilyen fontos szerepet, mivel minden fekete lyuk egy új univerzum születéséhez vezethet.
A folyamat lényege, hogy azok az univerzumok, amelyek több fekete lyukat hoznak létre, “sikeresebbek” lesznek ebben a kiválasztódási folyamatban, mivel ezek a fekete lyukak új univerzumokat generálnak. Ez tehát éppen olyan, mint az evolúció a biológiában: ahogy az élőlények közül azok maradnak fenn, amelyek jobban alkalmazkodnak a környezetükhöz, úgy az univerzumok közül is azok maradnak fenn és hoznak létre új univerzumokat, amelyek több fekete lyukat képesek létrehozni.
Mi következik mindebből? Az, hogy a mi univerzumunk is egy ilyen folyamat eredménye, ahol a fizikai törvényeink és paramétereink úgy alakultak ki, hogy elősegítsék a fekete lyukak kialakulását, ezáltal biztosítva új univerzumok születését. Így magyarázható, hogy miért tűnik úgy, mintha az univerzumunk finoman hangolva lenne az élet és a fekete lyukak számára – ám a kettő közül valójában a fekete lyukak a fontosak, és az élet ennek egy mellékterméke. Vagyis az univerzumunk paraméterei, mint például az alapvető részecskék tömege és a fizikai állandók, nem feltétlenül az életre, hanem a fekete lyukakra vannak finomhangolva.
Tehát minden fekete lyuk egy új univerzumot hozhat létre, amelynek magjában a szingularitás összenyomott ponttá válik, amely egy új univerzummá tágul. Ebből következik, hogy a mi univerzumunk is egy szülőuniverzum egyik fekete lyukából származik. A fekete lyukak pedig általában hatalmas csillagokból keletkeznek (bár lehet más eredetük is), míg a hatalmas csillagok kialakulása egy, a földi élet számára is fontos elem, a szén jelenlétén múlik. A szén-monoxid a második leggyakoribb molekula az univerzumban a molekuláris hidrogén után, gyakoribb még a víznél is. A szupernóvák által létrehozott gáz- és porfelhőkben a hatalmas csillagok szén-monoxid molekulák közepette alakulnak ki, amelyek hűtőként működve segítik az anyagok összeállását és a csillagok létrejöttét. A szén minden ismert élet alapvető összetevője, ezért az élet valójában a csillagképződés mellékterméke, ami pedig annak a mellékterméke, amire az univerzum fejlődött: minél több fekete lyukat létrehozni.
Mindebből pedig levonható egy másik, nem kevésbé hajmeresztő következtetés is: az univerzumunk is “élőlény”, mivel önfenntartó, összetett és rendezett tulajdonságokat mutat.
(A cikkhez használt képet a DALL-E generálta)