A The Atlantic szerzője szerint egy dolog vitathatatlanul tudható az Egyesült Államokban kitört koronavírus járványról: az összes táblázatban és adatbázisban található, jelentett esetek száma túlságosan alacsony. Az adatok megbízhatatlanok, mivel azok a folyamatok, amelyekben beszerezték őket, hibásak voltak. A Centers for Disease Control and Prevention (Betegségek Ellenőrzési és Megelőzési Központja) vizsgálati eljárásai, az esetek nagy részét kihagyták. Kizárólag az utazókra összpontosítottak a szélesebb körű tesztelés helyett, mert ez tűnt a legjobb módszernek az országba belépő esetek felkutatására.
Két hete még nem volt egyértelmű, hogy a vírus belföldi érintkezés útján is terjedt. De aztán esetek kezdtek felbukkanni, és soknál nem volt ismert nemzetközi kapcsolat. Amit a közegészségügyi szakértők „közösségi terjedésnek” hívtak, megérkezett az Egyesült Államokba. A vírust nem tudnák megállítani a szorosan őrzött határok, mert a lezárások időpontjában már a belföldi terjedés is zajlott.
Trevor Bedford laboratóriumában a Fred Hutchinson rákkutató központban Seattle-ben, a vírus evolúcióját vizsgálják, és arra a következtetésre jutottak, hogy szilárd bizonyítékok vannak arra, hogy legalábbis Washington államban hetekig észrevétlenül terjedt a koronavírus. Különböző becslések szerint 20 és 1500 ember lehetett már fertőzött Seattle nagyobb körzetében.
Kaliforniában is terjedt a betegség, bár a korlátozott tesztelés ott is azt jelentette, hogy senki sem lehetett biztos abban, milyen messze van tőle egy aktívan fertőző beteg.
A több mint 328 milliós lakosságú USA-ban, összességében kevesebb mint 500 embert vizsgáltak meg országszerte, (bár a CDC egy időre abbahagyta e szám közlését a kitörés bejelentésekor). Ennek eredményeként az Egyesült Államokban a „hivatalos” esetek száma alacsony (kivéve a tengerjáró hajók esetét).
Miközben a kínai tisztviselők világtörténeti elszigetelési erőfeszítéseket hajtottak végre - valamiféle mozgáskorlátozás alá vontak több mint 700 millió embert, több tízmillió embert karanténba, másokat újfajta felügyelet alá helyeztek -az amerikai közegészségügyi tisztviselők csak annyit mondtak: a betegség rendkívüli valószínűséggel terjedni fog az Egyesült Államokban.
Az Egyesült Államokban a hivatalosan közölt esetek száma sokáig egyáltalán nem növekedett. Abszurdnak tűnt felkészülni egy jelentős járványra, amikor kevesebb mint 20 eset volt amerikai földön. Már tudható, hogy a betegség már elterjedt, és hogy az Egyesült Államok válasza elakadt.
Időközben a dél-koreai tisztviselők is naponta több mint 10 000 embert teszteltek, ezzel növelve a ország által jelentett esetszámot. Ugyanez vonatkozott Olaszországra: magas vizsgálati arány, nagyszámú eset. (Bár néhány olasz politikus korlátozni akarta a tesztelést.) Kínában a hivatalos adatok szerint több mint 80 000 eset fordult elő, de a valódi szám lehet, hogy sokkal nagyobb, sokkal magasabb az összes olyan beteg miatt, akiknek enyhe lefolyású esete volt, és vagy elfordult az orvosi ellátástól, vagy soha nem is vette azt igénybe.
Ez megnyugtató lehet, (bár ezzel sem mindenki ért egyet), mivel az esetek összes száma a nevező abban az egyszerű egyenletben, melynek eredménye a halálozási arány: a halálesetek száma osztva az esetek számával. A magasabb esetszám, ugyanannyi halálesettel tehát azt jelenti, hogy a betegség valószínűleg kevésbé halálos, mint az adatok azt mutatják. A helyzet ugyanakkor az, hogy minden ország esetszáma az adott ország speciális tesztelési és számviteli rendszerének eredménye.
És mégis, bár ezek az ellentmondások nyíltan megjelennek és egyszerűen megérthetőek, az emberek továbbra is azokra a különböző számokat mutató táblázatokra támaszkodnak melyek nem mindegyike készült ugyanolyan szigorú szakmai ellenőrzés mellett.
Ez bátoríthatja az olyan veszélyes magatartást, például a tesztek csökkentését az ország esetszámának csökkentése érdekében, vagy a lassan elkészülő teszteket, ugyanazzal a céllal - vélekedik az Atlantic szerzője.
A másik probléma az, hogy most, amikor az Egyesült Államok úgy tűnik, hogy végre felgyorsítja a tesztelést, az esetek száma gyorsan növekedni fog. A közegészségügyi tisztviselők jelenleg arra figyelmeztetik az embereket, hogy ne aggódjanak, amikor ez majd bekövetkezik, ám nehéz lesz egyértelművé tenni, hogy az esetek hány százaléka a végre elvégzett további vizsgálatok eredménye, és mekkora hányada származik a vírus tényleges terjedéséből.
A számok valósak. A listák karizmatikus erővel bírnak. Az emberek elhiszik azt, amit lehet számszerűsíteni. Az adatok azonban nem mindig tükrözik pontosan a világ állapotát. Vagy, ahogy Lisa Gitelman adattudós fogalmaz könyvének címében: „A nyers adatok” egy oximoron. Az USA esetszámai és az USA eseteinek tényleges számai közötti szakadék széles, így az állampolgárok és a döntéshozók nem támaszkodhatnak nyugodtan a számokra, döntéseik meghozatalakor. Néha a számszerűsítés valójában éppen annyit elhomályosít, amennyit feltár - zárja sorait a The Atlantic szerzője.
(Forrás: TheAtlantic Képek: Pixabay)