A terv szerint az első egység a USS Defiant (BBG-1) lenne, mellette pedig egy egyelőre még névtelen testvérhajó.

Papíron a koncepció nagyon jól fest: nagy, függőleges rakétaindítókkal, hosszú hatótávú hiperszonikus csapásméréssel, „irányított energiájú” védelemmel (lézerfegyverekkel), és egy jövőbeli, nukleáris képességű robotrepülőgép-opcióval. Csakhogy az 1945 cikke szerint a kulcskérdés nem az, mennyire pofás a grafikai koncepció, hanem az ipari háttér. John C. Phelan, a haditengerészet 79. minisztere egy júniusi meghallgatáson így fogalmazott:

„Minden programunk egy nagy káosz. A legjobbak is hat hónapot késnek, és 57 százalékkal túllépik a költségkeretet.”

A flotta rég nem üzemeltet csatahajót: a USS Missouri 1992-ben vonult nyugdíjba, a Montana-osztályt pedig 1943-ban törölték. A Zumwalt-osztályból is csak három épült, 80 indítócellával.

Phelan szerint a kiút részben Japán és Dél-Korea bevonása lehet: 2019-ben a Mitsubishi Heavy Industries javította a USS Milius-t, és az 1945 kitér arra is, hogy miközben az Arleigh Burke-osztályból kb. évi 1,5 hajót raknak össze, a Hyundai nagyjából öt rombolót épít évente.

Magyarán a USS Defiant jó eséllyel csak terv marad.

(Kép: Fehér Ház)