Ken Paller, a Northwestern Egyetem kognitív idegtudósa és kutatótársa, Karen Konkoly 20, a tudatos álmodás iránt érdeklődő önkéntest kért meg, hogy időre oldjanak meg kreatív fejtörőket, például gyufaszálas ábrákat alakítsanak át.

Minden feladathoz saját kis dallam tartozott.

„A lényeg az volt, hogy kiderüljön, a problémamegoldás alvás közbeni előnyeiben van-e szerepe az álmodásnak” – mondta Paller.

A laborban elektródákkal mérték az agyi aktivitást és a szemmozgásokat, majd REM-fázisban lejátszották a meg nem oldott feladatok hangjeleit, és rögtön felébresztették az önkénteseket, hogy leírják, miről álmodtak.

Az önkéntesek háromnegyede a feladatokhoz kapcsolódó álmokról számolt be. Hat résztvevő előre megbeszélt szemmozgásokkal vagy légzéssel jelezte, hogy tudatosan álmodik. Másnap a „megálmodott” rejtvények 42%-át megoldották, míg a nem megálmodottaknak ehhez képest csak 17%-át.

Emma Peters álomkutató, aki nem vett részt a mostani munkában, úgy véli, a tudattalanul bizarr álomasszociációk adhatják a fenti előnyt.

A szerzők azért óvatosak: a minta bevallottan kicsi, ennek ellenére úgy tűnik, néha tényleg megéri aludni egyet a problémáinkra.

(Kép: Pixabay)