A korai életkori környezeti expozíciók azonnali hatást gyakorolhatnak az egészségre, vagy idővel felhalmozódhatnak, hogy később növeljék a betegség kockázatát. A nem kívánt hatások már a méhben elkezdődhetnek, és ezek az egész életre kihatással lehetnek. Ennek jobb megértéséhez egy új tanulmány élethosszig követte olyan egerek fiziológiás változásait, amelyek glükokortikoid stressz hormont tartalmazó folyékony oldatot kaptak a méhben, vagy nem sokkal a születésük után. 

A tudósok úgy találták, hogy amikor az anyaméhben, vagy a születés után stressznek voltak kitéve, az egerek egész életen át tartó immunrendszeri hiányosságokkal küzdöttek, melyek akadályozták a fertőzések és a rák elleni küzdelem képességét.

A korai életszakaszban történő stresszhormon-kitettség alatt tartósan megváltozhat számos immunválasz, csökkentve a test képességét a baktériumfertőzések elkerülésére és a daganatok leküzdésére.

A glükokortikoidok általában olyan hormonok, amelyek csökkentik a gyulladást, és segítenek abban, hogy a csecsemők és a felnőttek ugyanolyan gyorsan alkalmazkodjanak a környezeti veszélyekhez, például az éhezéshez vagy az erőszakhoz. Az orvosok az asztma és az autoimmun betegségek kezelésére használják, melyeket az  immunrendszer túlműködése okoz. Ruslan Medzhitov, a Yale Egyetem immunobiológusa, a tanulmány vezető szerzője, és a Howard Hughes Orvostudományi Intézet kutatója elmondta:

"Az egereket életük hátralévő részére egyszerűen áthuzalozta és átprogramozta a stressz, a glükokortikoidoknak nem kitett egerektől alapvetően különbözően. A tanulmány megmagyarázza, hogy az egyének miért különböznek olyan nagy mértékben abban a képességükben, hogy elkerüljék a fertőzéseket."

"Ez magyaráz néhány, az emberi történelem során megfigyelhető társadalmi jelenséget is: például azt, hogy miért fektetünk hangsúlyt a nők megóvására a várandósság alatt fellépő stressztől.”

A tudósok katalogizálták is az egerek fiziológiai változásainak sorát. A felnőtt - stressznek kitett - egerek inkább voltak hajlamosak a bakteriális fertőzésekre és daganatokra. Az egyik specifikus fiziológiai változás a csökkent T-sejt aktivitás volt, azé a sejté, amely reagál a kórokozókra és a gazdaszervezet érő egyéb veszélyekre. Jun-Young Hun, a kutatás első szerzője (szintén a Yale-ről), elmondta: 

„Minden kultúrában erőfeszítések történnek a nők várandósság ideje alatti stressztől való megóvása érdekében. A korai életstressz hatásai ugyanis nem tűnnek egyszerűen el. Minél többet megtudunk a korai stressz-kitettség által okozott molekuláris változásokról, annál valószínűbb, hogy az orvostudomány megtalálja a módját a károsodások minimalizálásának."

Medzhitov hozzátette: "Még nem tartunk ott." A tanulmányt a Cell folyóiratban tették közzé.

(Forrás: TechExplorist Képek: Pikrepo)