Az állatvilág rekorderei közül nem méretével, hanem gyorsaságával tűnik ki az az apró élőlény, ami a szaltózás technikáját tökélyre fejlesztette. A Dicyrtomina minuta elnevezésű ízeltlábú a módszert egyetlen célra használja, arra, hogy elmeneküljön üldözői elől vagy bármilyen más szorult helyzetből, méghozzá minél gyorsabban.

Arra, hogy a levegőben való pörgés nem a haladás, hanem a szökés célját szolgálja, Adrian Smith, az Észak-Karolinai Állami Egyetem professzora és munkatársai egy kísérlet közben jöttek rá, miközben az élőlényeket tanulmányozták, hogy többet megtudjanak a mozgási metódusaikról. A vizsgálatot speciális eszközökkel kellett elvégezni, mivel a megfigyelt alanyok inger hatására olyan sebesen pattantak odébb, hogy a "hétköznapi" fényképezőgépek nem tudták követni a folyamatot: az egyik képkockán még látszottak az állatok, a következőről már eltűntek, mintha semmivé váltak volna. Smith ezért egy 40 ezer fps-es kamerát használt a kutatáshoz, amivel már jobban tudták követni az eseményeket.

A felvételek segítségével kiderítették, hogy a Dicyrtomina minuta, avagy gömbölyű rugófarkú a másodperc ezredrésze alatt rugaszkodik el a talajtól, majd mindig hátrafelé szaltózik (előrefelé látszólag nem is tud) és másodpercenként akár 368-at is pördül egy-egy alkalommal. A mindössze (átlagosan) 0,7 mg-ot nyomó, milliméter hosszú élőlény 60 milliméter magasságba is felugrik, ami saját testméretéhez képest igen magasnak számít, ha ezt emberi értékekre fordítjuk le, ahhoz hasonló, mintha egy átlagos magasságú (170 centiméter körüli) felnőtt több mint 100 méteres magasságba tudna elrugaszkodni. A Dicyrtomina minuta ehhez egy specifikus szerve (furca) által kap segítséget, ami a lendületvételt teszi lehetővé.

A Dicyrtomina minuta egyelőre a hátraszaltó rekorderének tűnik, amelynek teljesítményét nehéz túlszárnyalni, de például a rugaszkodás utáni gyorsulás tekintetében vannak más, szintén apró és hétköznapi hatlábú bajnokok, akik a megfigyelések alapján még többre képesek: a bolha vagy a mezeikabóca lassabb nála, de a tajtékoskabóca-szerűek és az ásósáskafélék gyorsabban jönnek lendületbe.

A felfedezés a miniatűr hatlábúakkal kapcsolatban rávilágít, milyen különleges tulajdonsággal bírnak azok az élőlények, amelyek körbevesznek minket a hétköznapokban, de gyakran mégsem fordítunk rájuk figyelmet. Ez nagyszerű példája annak, hogyan találunk fantasztikus, de a leírásokból kimaradó organizmusokat, amelyek körülöttünk élnek. - mondta el Smith.