A kaliforniai Schmidt Ocean Institute által vezetett expedíció keretében sikerült első ízben természetes élőhelyén megfigyelni és lencsevégre kapni a Mesonychoteuthis hamiltoni, azaz gigászkalmár egyik példányát, mialatt a kutatók a Déli-Sandwich-szigetek közelében végeztek vizsgálatokat. A Falkor (too) kutatóhajón utazó tudósok egy távoli irányítású merülőegységgel, a SuBastiannal térképezték fel a környéket új tengeri fajok után kutatva, mikor március 9-én, 600 méteres mélységben megpillantották az élőlényt, ami valójában nem is volt olyan lenyűgöző méretű. A kis méretnek azonban igen egyszerű a magyarázata.

A gigászkalmárok, nevükhöz híven, rendkívül nagyra tudnak nőni: hosszuk elérheti a hét métert, súlyuk pedig az 500 kilogrammot - ez ugyan egy átlagos afrikai elefánt súlyának kevesebb mint tizede, viszont kiemelkedően magas értéket jelent a gerinctelen élőlények között. Az eddig lemért legnagyobb polip súlya például mindössze 71 kilogramm. A gigászkalmár tehát a legnagyobb, illetve legnehezebb gerinctelen állat, viszont a most megfigyelt egyed még csak egy “baba” volt, alig 30 centiméteres testhosszal.

A kutatók számára nagy meglepetést és egyúttal lényeges eredményt jelent a gigászkalmár lefilmezése, mivel, annak ellenére, hogy ez egy közel sem új faj, mégis ez az első valódi, a természetes élőhelyén végzett megfigyelés, amit felvételekkel is megörökítettek. A fajt 1925-ben fedezték fel, viszont az elmúlt száz év alatt kevés találkozásra került sor emberek és gigászkalmárok között, az állatok ugyanis aktívan kerülik a merülőegységek zajos társaságát. A kutatás résztvevőjének, Kat Bolstadnak elmondása szerint a kalmárok különféle kitérő stratégiákat alkalmaznak a nagy ámbráscetek előli menekülés során, és ezt a taktikát kamatoztatják az emberek, illetve járműveik közelségében is. A gigászkalmárokról a legtöbb információt az őket elfogyasztó állatok biztosítják a biológusok számára Bolstad szerint, például az ámbráscetek, amelyek kifejezetten vadásznak a faj egyedeire.

A most megfigyelt gigászkalmár-bébi azonban csak egyike a különleges felfedezéseknek. Az előző Schmidt expedíció alatt, januárban, még egy olyan élőlényt videóra vettek a kutatók, amelyet eddig sosem sikerült megörökíteni. A Galiteuthis glacialis egyik példányát, most először, a Déli-óceánban, az Antarktisz környékén figyelték meg élőben a kutatók 687 méteres mélységben.

A SuBastiannal végzett megfigyelések különösen szerencsésnek bizonyultak, mivel a kamerák elegendő nagyfelbontású felvételt készítettek ahhoz, hogy a szakértők minden kétséget kizárólag tudják azonosítani a kalmárokat. 2023-ban egy alkalommal már volt már rá példa, hogy egy expedíció résztvevői rátaláltak egy kalmárra, amiről azt feltételezték, hogy a gigászkalmárok közé tartozik, de nem álltak rendelkezésre megfelelően jó minőségű felvételek ahhoz, hogy meghatározzák a pontos hovatartozását.

“Nehéz túlbecsülni a mélytenger jelentőségét. Sok százezer, eddig nem azonosított fajnak ad otthont, valószínűleg ez az a hely, ahonnan a földi élet indult, és a bolygó rendelkezésre álló életterének 95%-át tesz ki.”

- mondta el Dr. Bolstad - “A gigászkalmár első igazolt megfigyelése inspiráló, és arra emlékeztet minket, mennyit tanulnivalónk van még.”

(Fotó: Schmidt Ocean Institute)

Az állatvilág szuperhősei Pókember, Wolverine, Aquaman… talán nem véletlen, hogy a képregényrajzolók is előszeretettel fordulnak az állatvilág felé ihletért, hiszen a természet tele van olyan élőlényekkel, amelyek köznapi értelemben véve szinte természetfeletti képességekkel rendelkeznek a szupererőtől kezdve a rendkívüli regenerációs képességekig.